Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erik Truffaz Quartet Debrecenben

2011.03.28

Erik Truffaz Quartet 2011. március 28.
Kölcsey Központ - Nagyterem 19.00
 

Minden dzsessz-zenészek egyik legjobbikához, Miles Davishez szokás hasonlítani; a leghíresebb, szinte mitikus dzsesszkiadó, a Blue Note jelenteti meg a lemezeit; melyekről komoly szaklapok írnak kritikákat.

Erik Truffaz • Official website • Home page

   

Erik Truffaz, svájci születésű francia trombitás. „Határsértő” művésznek is nevezik, hiszen a klasszikus dzsesszt, új elektronikus műfajokkal egészíti ki. A drum'n'bass, a hip hop vagy éppen a rock befolyását leginkább a kvartett másik három zenészének tevékenykedésében lehet felfedezni. Patrick Muller billentyűs, Marcello Giuliani basszista és Marc Erbetta dobos egyaránt kiemelkedően teljesítenek.  Ezekre az alapokra fújja Truffaz a magáét. Játéka levegős, könnyed, de megfoghatatlan. Finom szólóiban majdnem észrevehetetlenül játszik a hangszer adta legizgalmasabb lehetőségekkel.

Közreműködik: Marc Erbetta-dob, Marcello Giuliani-basszista, Patrick Muller-billentyű, Erik Truffaz-trombita

Belépőjegy: 2900.-, 3400.-

Erik Truffaz Quartet, Debrecen, Kölcsey Központ 2011. 03.28.

Erik Truffaz nem az a fajta muzsikus, akit bele lehet gyömöszölni egy fajta skatulyába. A dzsessz muzsika szinte minden területén otthonosan mozog, s lemezei is a legkülönbözőbb hangulatú, stílusú muzsikákat hozzák. Példának okáért Rendez-vous címmel egybe gyűjtött három, 2008-as lemeze is három különböző világ.

Debrecenben először hallhattuk a svájci-francia trombitást. Volt is némi várakozás, hogy milyen muzsikával fog érkezni. Koncertjein többnyire megszokott kvartettjével lép fel egy köztesebb zenei programmal, míg lemezei nagy részén vendég muzsikusokkal kalandozik más-más világba, legutóbbi lemezén például leginkább a cool és pop dominált (In Between 2010). Tulajdonképpen a koncert gerincét ennek a lemeznek az anyaga adta. Az est folyamán többnyire mozgalmas, olykor táncos groove-okra épülő dzsessz muzsikát hallhattunk, amely leginkább a hetvenes évek progresszív dzsessz-rock hangzásával lett olykor erősen megfűszerezve. Ez utóbbi elsősorban annak köszönhető, hogy a billentyűs Benoît Corboz hetvenes évekbeli Fender Rhodes hangszerén korhű szólóival olykor szinte még a főszereplőt is lemuzsikálta. Régi kütyüinek köszönhetően némi korabeli analóg sustorgást is hallhattunk a hangszórókból, ami kissé zavarólag is hatott a ma már digitális tisztasághoz szokott fülünknek.

Azért Truffaz mestert sem kellett félteni, a témák felvezetése mellett ő is számos szólóval díszítette a kompozíciókat, bár visszafogottabb, dzsesszesebb stílusban. Két kisebb blokkban lamentálósabb játékából is adott némi ízelítőt, ilyenkor a billentyűs klasszikus zongorára nyergelt át. Truffaz kedves egyénisége, magyar konferálása is sugallta, hogy nem az a nyomulós, sztárallűrös fazon. Ez muzsikáját is jellemzi, játéka feszültségtől, a sokakra jellemző visszafojtás-kitörés hatásos alkalmazásától mentes, könnyed és letisztult, enyhén légies, emberközeli, de mégsem kommersz. A lemezeit gyakran jellemző cool-os játéka a koncerten most kissé melegebb, langyosabb volt.

Meredekebb, vadabb világot hozott viszont a billentyűs, akinek játéka a koncert végén a progresszív rockos Mannfred Mann-t is megidézte. Érdekes, hogy a mai, modernebb alapok ellenére is leginkább a hetvenes évek hangulatát hozta a koncert, az évtized eleji, nagy lélegzetű Miles Davis felvételek rövidebb, visszafogottabb tükreként, vagy olykor az Eric Burdon által ismertté tett funk-jazz-blues jellegű muzsikát játszó War hangulatát is felidézve. A ritmus szekció szinte csak is kísérő szerepet kapott, bár azt pontosan, lehengerlően hozták. Egyedül a koncert végén hallhattuk a basszusgitáros Marcello Giulianit egyszer szólózni, a dobos Marc Erbetta pedig egy igen meglepő, ám profi énekes-dúdolgatós-bolondozós produkciót adott elő, amit dobszólóval zárt le, igen nagy sikerrel.

A közönség a koncert végére egészen feloldódott a muzsika hatására, de amikor végre igazán belemelegedtek a muzsikusok érezni is lehetett, hogy ez már a finálé. Egy rövidebb kompozíció és a Serge Gainsbourg féle Je t'aime moi non plus egykori pop slágerének beszűrődő dallamaira épített improvizáció volt a ráadás. Az amúgy sajnos messze nem teltháznyi közönség egy részét ez még álló ünneplésre, hangos búcsúzásra is késztette a mindezért hálás svájci muzsikusoktól.

Tekintse meg képgalériánkat is: http://www.zen.eoldal.hu/fenykepek/erik-truffaz---debrecen-2011.03.28.--foto--jazzbarat--zen.e-/

A koncerten elhangzott számok listája  - Album cím (megjelenéséve):
Arroyo - Bending New Corners (1999)
Wielfried - The Walk Of The Giant Turtle (2003)
Akiko - Arkhangelsk (2007)
Betty - Bending New Corners (1999)
The walk of the giant turtle - The Walk Of The Giant Turtle (2003)
Lost in Bogota - In Between (2010)
Tic Toc - Arkhangelsk (2007)
Les gens du Voyage - In Between (2010)
Mechanic Cosmetic - In Between (2010)
Ráadások:
Let me go/ The dawn - In Between (2010)/The Dawn (1998)
Je t'aime moi non plus - Arkhangelsk (2007)

 

A mappában található képek előnézete Erik Truffaz - Debrecen 2011.03.28. (fotó: jazzbarat, zen.e)

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.