Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Heti gondolat 2. év (2011.05.25. - 2012.03.15.)

A ZEN.EOLDAL FRISSÍTÉSE EZZEL LEZÁRULT

 x-utolso-sipszo-elott.jpg

2012.03.14.

 Elnézést a
hallgatásomért.
Azért nem szóltam
eddig, mert felfoghatatlan
volt számomra a világ.
Most megsejtettem lényegét.
Mostantól azért
hallgatok.

Kiss Ottó: Lopott levegő (1990)

hallgatas.jpg

 

2012.03.07.

OM
   Ha föltekintesz az éjszakai égre
   és kiválasztasz ott egy csillagot,
   elégedjél meg azzal, hogy érzed,
   hogy ez a csillag ot: néked ragyog.
MANI
   Ha letekintesz egy mély tó fenekére
   ahonnan rád a holdfény visszanéz,
   elégedjél meg azzal, hogy ha érzed,
   hogy tó is, hold is: tiéd az egész.
PAD-ME
   S mert hiten múlik minden valósága,
   légy boldog, hogyha csupán hinni tudsz,
   elégedjél meg azzal, hogy ha érzed,
  hogy mikor képzelődöl: nem hazudsz.
HUM
   És értsd a csöndet, értsd a némaságot,
   mert minden titkok nyelve ez a hang,
   mely nem szólal meg, de szívedben hangos,
   és visszhangzik, mint egy nagy harang.
HRI
   Ezért, ha rádtekintek s nem beszélek,
   tenéked, hidd el sokat mondhatok,
   s elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
   hogy rádtekintve miről hallgatok...

Mangalam

Ven. Dr. Hetényi Ernő: A meditáció ösvénye 14.

buddha-moon.jpg

 

2012.02.29.

A türelem egy isteni erény. Sajnos nemcsak hogy meglehetősen hiányzik belőlünk ez az isteni erény, de elég bolond módon el is hanyagoljuk. Mi a türelem? Belső bizonyosság Isten fenntartás nélküli szeretetében és feltétel nélküli vezetésében. A türelem Isten belénk rejtett ereje az élet bővelkedő viharainak kiállására.
Az idő egy szárnyaló madár. Szeretnéd elfogni a madarat, és kalitkába zárni? Akkor türelemre van szükséged. Legkedvesebb álmaid gyümölcsöző valósággá válnak, ha egyszerűen csak ismered a titkát, hogyan kell türelem-fát nevelni a szívedben.
A türelem Isten Akaratának való őszinte önátadásod. Ez az önátadás semmiképp sem a háttérbe szorítása véges énednek, ami most vagy, hanem véges léted teljes átalakítása végtelen Éneddé.

Sri Chinmoy: Mi a türelem?


2012.02.22.

Hidd el, kedvesem, húsz évnél hosszabb ideig a föld minden sarkát felforgattam, hogy Istent megtaláljam. "Tu ne me chercherais pas, si tu ne me possedais", mondja Pascal: nem keresnél engem, ha nem lennék benned. Létemnek egyedüli értelme volt, megtalálni őt. Kerestem filozófiában, bölcsességben, művészetben, mitológiában, kerestem szerelemben, természetben, aszkézisben és nem vettem észre, hogy itt van a szívemben. Ő. Istenek sokan vannak, Isten csak egy. Miért volt fontos nekem mindig a vallás? Miért nem volt fontosabb Ő? S ha már megtaláltam, nem mindegy nekem, hogy milyen szavakkal beszélek hozzá, ha Neki mindegy? Mert Ő nem a szavakat hallja, hanem a szíveket.

Hamvas Béla: Babérligetkönyv - A tamariszkusz alatt (részlet)

2012.02.15.


A körülöttünk közelebb élő nemzetek közül fajtulajdonsággal kibontakoztak már a napimádók, ide tartoznak az őseink, az arabok és a görögök. A görögök után uralomra jutottak a rómaiak, de ezek már két ezer évvel előbb Bacchus-imádók voltak, így hát a pozitívummal semmiféle összeköttetésben nem állottak, ezt igazolja az a Bacchus templom, amit a rómaiak Baalbekben felállítottak. Jóllehet e hitetlen állapot megszüntetésére a sors a Bacchus-templomot földrengéssel sújtotta s az erkölcstelen államot tűzzel is pusztította, később még Attilával is megostoroztatta, de anyagi érdek, a hitetlen, beszámíthatatlan állapot állami züllést is hozott létre, s e züllésből menekült Róma a kereszténységbe.

Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni.
 …
Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?

Ma a XX. században élünk, az Isteni végzetnek tudtommal más a kívánsága. Egészséges ember, egészséges szível és érzéssel fejlődjék tovább az ember művelődéstörténelmének igazolására.

a háború
asszony leányaink a kóbor dámákkal szálltak síkra, ezzel tetőzve volt a divat hóbortja.
festő szobrászaink elmerültek az utánzatokba, ezzel a művészet ki lett szolgáltatva.
keleti fantáziával készült a biblia, a természet ismeretből megyünk a moziba.
Titkos társulatok bérletbe vették az Isten imádását s csengős perselyekbe gyűjtötték a magját.
Titkos társulatok alakultak az Isten tagadására, a tekintély lerombolására.
Titkos társulatok alakultak a fajok elhomályosítására, az egyéni képesség megakadályozására.
Titkos társulatok alakultak az anyag felhalmozására, a hatalom megbénítására.
Titkos társulatok alakultak a történelem meghamisítására, a fajbeli erény elpusztítására.
Titkos társulatok alakultak a nemes fajok kiirtására, a fajtulajdonságok megbénítására.
Titkos társulatok alakultak a tehetetlenek fenntartására, az anyagi jónak megosztására.
Titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására, az ember egészségének megrontására.
Titkos társulatok alakultak a dohányzás meghonosítására, a nagymérvű húsevés fogyasztására.
Titkos társulatok alakultak a tea, kávé, ópium, cocain és morphium forgalmára, a telhetetlen kalmárok gazdagítására.
De alakultak titkos társulatok az arany, gyémánt s minden érték lefoglalására és a kőszén elpusztítására. De alakultak társulatok emberhús vásárlására, az Isteni teremtmény meggyalázására.
Társulatok alakultak a fajtalanságra, a testi élvezet kihasználására.
Társulatok alakultak a kenyér, zsiradék, a tej hamisítására s a liszt értéktelen osztályozására.
De kialakultak társulatok mindennek a hamisítására, csak nem az Isten imádatára.
Miért kötötte határokhoz az Isteni bölcselet ezen a világon mindent, ami fajtulajdonságot jelent?
Fajtalan nemzetközösséget, fajtalan közös szerelmet nem ismer el a természet.
Ti, hibás emberek, nem elég, hogy a sarlatánok útjain eltévedtetek, hanem az isteni természettel szemben támadásba mentetek. Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel, bűzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szesszel, tinektek hiába sütött a nap – ti nem vettétek észre, tielőttek hiába zúg a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni őket, ti nem voltatok arra valók.

Ezek a hibák, melyek általánosan feltűnnek a világlátott egyén szemében, lehetetlen, hogy uralkodjanak a természetben. Éppen azért, mert az Isteni természet ezeket nem tűri, az emberi nem fajtulajdonságát elveszti. Fajtulajdonság nélkül a családfa nem fejleszthető, fejlesztés nélkül az élet ezen a földön nem folytatható.

Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk s kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919): Önéletrajz

2012.02.08.

És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

Lukács Evangyélioma 4. rész 3-13.

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.

Máté Evangyélioma 5. rész 3-11.

red-blue-matrix_pills-2.jpg

2012.02.01.

 A hagyományos ”igaz” vallásokban gyökerező téves elképzelések két hibaforrásra vezethetők vissza. Az egyik az eredeti nagy tanító jellegzetes tanításainak egyszerű félreértelmezése vagy téves magyarázata. Akik elsőként hallották ezeket, nem voltak megvilágosodottak, az eredeti utasításokat tehát megfertőzte egójuk, amit aztán a későbbi nemzedékek fordítói és írnokai felnagyítottak. A torzítás gyakran azért következik be, mert az egó hajlik rá, hogy a tanítások szelleme vagy lényege helyett csak a szavakat hallja meg. Minden fordítás téves, amely a béke vagy a szeretet tanításán kívül mást ad át. Ez alapszabály, és könnyű az ilyet észrevenni.

A másik és még gyakoribb durva torzítás azokban a spirituális tanításokban jelenik meg, amelyek az úgynevezett „egyházi dogmákból” alakulnak ki. Ezeket a gyakorta bűntudatot keltő tiltások formáját öltő előírásokat teljes egészében egyházi tisztviselők és látszólagos tekintélyek találták ki, akik valójában egyáltalán nem jogosultak erre, csupán politikai hatalomra tettek szert koruk intézményrendszerében.

Semmiféle jogos vagy elfogadható indok nem létezhet egy eredeti nagy tanító tanításainak a megváltoztatására valamiféle érdek ürügyén. Bármilyen nyilvánvalónak tűnik is, évszázadokig nem volt világos, hogy kereszténynek lenni egyszerűen annyit jelent, hogy az ember híven követi Krisztus tanításait.

A nagy tanítók mindegyike erőszakmentességet, az ítélkezés elhagyását és feltétel nélküli szeretetet hirdet. Nem könnyű megérteni, hogyan szeghette meg bármely állítólagos egyházi tekintély ezeket az alapvető, közhelyszerű tanításokat, vélhetően a hit vagy az egyház „érdekében", a „hitetlenség felszámolásáért" vagy a „jogos" háborúk miatt.

Az eredeti spirituális tanítások sok mindenről nem szólnak, ezért lehetőséget adnak a félrevezető vallásos fejtegetésekre. A századok folyamán mindenféle „bűnt" kitaláltak, gondosan kidolgozott magyarázatokat és ésszerű érveket gyártottak melléjük, amit orvosi szempontból csak a természetes emberi dolgok meglehetősen beteges befolyásolásaként lehet jellemezni. Az így okozott kár nemcsak a spirituális tévhitekben, hanem a pszichológiai kegyetlenségben és az emberiség mindenkire kiterjedő bűnösségében is megjelenik. A bűntudat és a bűn középpontba állítása még inkább kárhozatra ítéli az emberi tudatot azáltal, hogy megszilárdítja az ellentétek és az érzékelés kettősségének kiúttalanságát. Az emberi tudatot érő utóbbi romboló hatás még jobban eltávolítja az embert Istentől, és olyan falat emel, amelyen csak igen kevesen jutnak át. Nekik pedig már-már spirituális lángelméknek kell lenniük, hogy megszabaduljanak az alaposan kidolgozott téveszmék csapdájából.

Egyes vallási hittételek hirdetésének további pusztító hatása, hogy megalapozza a rémséges háborúkat és üldözéseket. Ezek hátterében mindig vallási különbségek állnak, amelyeknek a fontosságát eltúlozzák, hogy igazolják a vallás által szentesített erőszakot. Az ilyen félremagyarázások és eltévelyedések különösen a vallás nemiséggel, gyermeknemzéssel és -neveléssel, étkezéssel, a mindennapi élet részleteivel, szokásokkal, öltözködéssel és a politikai hatalomba avatkozással kapcsolatban jelentősek.

A másféle ruha, fejfedő vagy arcszőrzet viselése elegendő, hogy vallási üldözésre vagy háborúra tüzeljen. A körülmetélés, a húsevés kerülése pénteken, az asztali áldás, a vallási ünnepek időpontjai és részletei mind-mind lehetséges érvekké válnak. Fontosabb lesz az igazságnál, hogy a zsidó sabbath vajon szombatra vagy vasárnapra esik-e. Végeláthatatlan vitát gerjeszt, hogy a kalap viselése avagy a fedetlen fő-e az Isten iránti tisztelet jele.

Azáltal, hogy a vallások a spirituális igazság fő irányvonalának figyelmen kívül hagyása árán kihasználják a jelentéktelen dolgokat, hozzájárulnak saját és az egész emberiség bukásához. Valójában sok minden, amit egyházi hittételként tisztelnek, az ego terméke. Ha igaz, amit Jézus mondott, és gonosz az, aki gonoszságot lát, akkor azokkal van a gond, akik mindenütt bűnt és gonoszt szimatolnak. A viktoriánus korban még az asztalláb látványát is kísértésnek tekintették, ezért tapintatosan el kellett takarni egy terítővel.

Amit hagyományosan bűnnek minősítenek, az sok esetben némelyik, érzelmi zavarokkal küszködő egyházi hatalmasság gondolkodásának bűntudattól vezérelt túlzása. Az „aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ" intésére hallgatva egyáltalán nem vetődnének fel a szellemi igazságnak ezek a téves alkalmazásai.

Különös módon a spirituális igazság torzításainak együttese Istent és az emberi természetet egyaránt „Isten" nevében kár- hoztatja. E hatalmat elbitorolni Istentől, és a nevében kijelentéseket tenni, meglehetősen súlyos és csalóka dolognak tűnik. Senki nem ferdítené el így az igazságot, aki egyszer már megtapasztalta Isten jelenlétének mindent felülmúló valóságát.

David R. Hawkins: A valódi Én hatalma – Tapasztald meg a teljességet!
4. fejezet - Alapok / Vallás: a spirituális tévhitek forrása

2012.01.25.

Két szerzetes a város felé menvén egy folyóhoz ért. A sekély gázló mellett ott állt egy gyönyörű lány, aki hosszú, fodros szoknyája miatt nem tudott átkelni, ezért megkérte a szerzeteseket, hogy vigyék át őt. Az egyik szerzetes nem tudta mitévő legyen, de a másik gyorsan karjába vette a lányt, és átvitte a túlpartra. A lány kedvesen megköszönte, és távozott.
Estére, mire a város határához értek, a másik szerzetes nem bírta tovább, és megkérdezte:

-Testvér, szellemi vezérelveink nem engedik, hogy nõkkel kerüljünk kapcsolatba, hiszen kísértésbe vihetnek minket. De te felvettél egyet és a karjaidban hordoztad !
-Testvér," válaszolta a másik, "Én letettem azt a lányt a parton, de te még mindig cipeled?

Zen-buddhista példázat

2012.01.18.

"Kezdetben volt az Ige (Logos)
És az Ige Istennél volt,
És Isten volt az Ige" (János 1,1)

Párhuzamban álljon itt egy idézet a Védákból, India ősi szent könyvéből, amiből a Sant Mat Mesterei oly szívesen idéznek:

"Kezdetben volt Prajapati (a Teremtő),
Vele volt a Szó (az Ige),
És a Szó (az Ige) valóban a mindenható Brahman (a legmagasztosabb Istenség) volt."

A hasonlóság, vagy mondhatnánk: azonosság megdöbbentő. De vajon valóban megdöbbentő-e? Nem inkább magától értetődő és természetes az, hogy az önmagába mélyedő ember időtől és tértől függetlenül azonos megállapításokra jut azonos belső tapasztalatok nyomán?

Ajaib Singh, Sawan Singh, Kirpal Singh - A szeretet üzenete (Sant Mat a mesterek ösvénye) 1992

sigh-s.jpg

 


2012.01.11.peach-blossom-plant.jpg

Azt kérditek: miért időzöm a zöld erdőben

- hangtalan mosolyom és szívem könnyű:

barackvirágok úsznak és tovatűnnek -

létezik egy világ, melyet ember el nem ért.

Li Taj-po

2012.01.04.

"Az őseink azt mondják:
Emlékezzetek! Spirituális lények vagytok fizikai testben. Fel kell ébrednetek most ráébredve arra a nagy bölcsességre, hogy mindennel és minden lénnyel kapcsolatban állunk, és a FöldAnyával, aki táplál minket!
De ez a tudás nem akárhol van, hanem bennünk, egyenként mindannyiunkban. Lépj vele újra kapcsolatba, és kezd el ünnepelni az életet!
Az idő elérkezett. És ezek a nagyanyáink és nagyapáink szavai. Mi mind EGYEK vagyunk. Most van az idő, mikor a bölcsek visszatérnek - és a bölcsek nem mások, mint mi magunk. A bölcsek mi vagyunk, te és én."

Maja vezető sámán Magda Wimmer: A maják visszatérése egy változás idején c. filmben (2007).

2011.12.28.

Napjainkban egy új spiritualitás születését láthatjuk. Neve még nincs, nincs még kialakult formája sem, és vezetői sincsenek. Mégis kialakulófélben van ez az új látásmód, amely az Aldous Huxley-féle örökéletű filozófia nyomdokaiban jár. Sokan kezdik újra felfedezni az emberi tudat örök bölcsességét, és saját életükön belül igyekeznek is érvényre juttatni.
Bizonyos mértékig hasonlít ez ahhoz, ami Buddhával történt, amikor a belső szabadságot kereste. Kiment az erdőbe, és hat évet töltött azzal, hogy végiglátogatta a legkülönbözőbb tanítókat, kipróbált különféle gyakorlatokat és technikákat, míg végül ráébredt az igazságra, hogyan lehet megszabadítani az elmét a szenvedésektől. Mi is hasonló folyamatot élünk napjainkban. A különbség annyi, hogy most nem egy emberről van szó, hanem embermilliókról, rólunk, akik mind együtt járjuk ezt az utat, és útközben egymás tapasztalataiból tanulunk. És minél többet tanulunk, annál közelebb kerülünk ugyanahhoz az igazsághoz. Egyre mélyül tudásunk a spirituális fejlődésről. Ezt olvasom a könyvekben, és ezt hallom azoktól, akik különféle fórumokon felszólalnak – ahogy halad az idő, egyre gyakrabban beszélünk ugyanarról.
Lehet, hogy később ez a megújulás is ugyanolyan megkövesedett vallássá válik, mint a többi, de most, a huszadik század végén eleven és vibráló, azt az egyetemes igazságot igyekszik feltárni, amely minden vallás mélyén rejlik. Ezért érzem én úgy, hogy nagyon izgalmas korszakban élünk. Spirituális reneszánsz közepén vagyunk, de a korábbiaktól eltérően ennek most nincs vezetője, a történelem folyamán először kollektíven fedezzük fel mindezt.

Dr. László Ervin: A tudat forradalma (Az átalakulás dimenziói - A spiritualitás szerepe) 1999

2011.12.22.

13. A szent tanító révén azonban a Szent Szellem tanít, és a szent hallgatóban Krisztus Szelleme hall, átjárva a lelket és az isteni szózat isteni építményét. A szent magában hordozza egyházát, s ő ott belül hall és tanít. Bábel számára azonban ott a kőtemplom, ahová eljárhat alakoskodni, szépséges ruhákban tetszelegni, és áhitatosnak és boldognak tüntetheti fel magát, miközben a kőtemplom az ő istene, és abba veti bizodalmát.

14. A szent azonban mindenüvé magával viszi, mindenütt önmagában hordja templomát: ha áll, ha megy, ha fekszik vagy ül, templomában van, az igaz keresztény egyházon belül, Krisztus egyházában. A Szent Szellem prédikál néki minden teremtményből, s mindabban, amire rátekint, Isten prédikátorát látja.

16. Az igaz keresztény ember magával viszi szentegyházát a közösségbe, a voltaképpeni egyház ugyanis az ő szíve, ahol illő is istentiszteletet tartania. Ezer évig is bejárhatok a templomba, és hetente járulhatok a szentségekhez, nap mint nap abszolválhatom magam, ha Krisztus nincs bennem, az egész hazugsággá válik, haszontalan, bábeli faragvány, és em vezet bűnbocsánathoz!

6. fejezet


5. Krisztus követőjének azonban nincsen felekezete, hanem a felekezetek között, azok közepén lakozhat, megjelenhet azok istentiszteletein, és mégsem függ egyik felekezettől sem. Neki csak egyetlen tudománya van, nevezetesen a benne lakozó Krisztus. Csak egy utat kutat, ez pedig az arra vonatkozó sóvárgás, hogy állandóan helyesen és igaz módon éljen, illetve hogy egész tudását és teljes akaratát Krisztus életébe vesse. Szüntelenül azért sóhajtozik és az után kívánkozik, hogy Isten akarata történjen benne, Isten országa nyilatkozzon meg benne. Naponta és óránként megöli a húsban élő bűnt, hisz az asszony magja, azaz a Krisztus ban élő benső ember kitartóan a hiábavalóságok ördögének fejét tapodja (Ter.3.15).

6. Hi
jacob-boehme.jpgte az Istenre irányuló sóvárgás, melyet a bizonyosság reménysége pólyált, amire viszont az Ígéret szava bátorítja: ebben él, ebben hal meg, noha az igaz ember felől nézve sohasem hal meg. Krisztus is ezt mondja: „Aki bennem hisz, sohasem hal meg, hanem áthatol a halálból az életbe.” Másutt pedig ezt: „Az élő víz folyamai fakadnak belőle” – vagyis a helyes tanítás és az illő cselekvés.

7. fejezet

Jakob Böhme: Christosophia, avagy a Krisztushoz vezető út

(Ötödik könyvecske az újjászületésről) 1623

2011.12.14.

Szólt a zene, s egyszerre csak,szabo_lorinc_ul500.jpg
mint aki meghal, zsugorodtam,
transzformátor agyam becsuktam
s végül már csak egy pici mag
maradtam, csupasz öntudat:
a mester, akire figyeltünk,
a fény, a szinpad, minden eltünt,
s én megláttam az Igazat.
Éj s csönd a tündöklő terem,
csak a fül tarkázza s a szem
az egyforma feketeséget…
Éj s csönd a harsogó világ,
vak rezgések viszketik át
a végtelent… S ez volt az élet?

Szabó Lőrinc: Vizió egy hangversenyen
(In Memoriam H.E. 1948.05.02. - 2011.12.10.)

„A súly, amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti.
A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erőidet fokozza.
A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz,mulandó önmagad fölé emel.”

Szepes Mária (Szül.: 1908. december 14.)

2011.12.07.

Minden dolog, melyet a tapasztaló észlel – éber vagy álom állapotában egyaránt – tulajdon gondolatszervének teremtménye. Szüntelenül teremti a különbözőségeket testi, színbeli, fajbeli és társadalmi vonatkozásokban. Előidézi a gunák változását, kívánságokat, cselekedeteket, és cselekedetek gyümölcseit érleli. Az ember tiszta szellem és mentes minden kötöttségtől. Csupán gondolatszerve téveszti meg. Bilincsbe veri a test, az érzékszervek és a lélegzet révén. Gondolatot ébreszt benne: én és enyém. Végtelen vándorlásra készteti ama cselekedek hatása következtében, amelyeket maga hívott életre.
Az Atmannak a nem-Atmannal való tévedésen alapuló azonosítása oka születésnek, halálnak és újraszületésnek. Ezt a téves képzetet a gondolatszerv teremti. Mindazok részére, akik megkülönböztetni nem képesek, akik rajas és tamas által szennyezettek, a gondolatszerv teremti a születés, halál és újraszületés nyomorúságát. Ezért a bölcsek, a valóság ismerői kinyilatkoztatták, hogy a gondolatszerv otthona a nem-tudásnak. És eme nem-tudás következtében tévelyegnek tovahajtott fellegekként a lények a jelenségvilág tengerében.
A szabadulást kereső ezért igyekezzék gondolkodását megtisztítani. Ha a gondolatok tökéletesen tiszták, úgy a szabadulás olyan könnyen érhető el, mint a tenyerünkbe helyezett gyümölcs. Törekedj komolyan a szabadulásért, és könnyű lesz levetned érzéki tapasztalásod tárgyainak terhét. Őrizd meg közömbösséged minden cselekedeted során: bízz a valóságban. Állandóan gyakorold szellemed ellenőrzését. Halld meg Brahman hangját, gondolkodj, meditálj felőle. Ily módon szabadul meg a gondolatszerv a rajas hatalmától.
...
Az Atman, a tiszta tudat ama fény amely a szív rejtekén világít, az életerő központjában fénylik. Ő maga változatlan, de „cselekvővé”, és „tapasztalóvá” válik, mihelyt tévesen azonosíttatik az intellektus burkával.
Az Atman e hamis azonosítás következtében fölölti az intellektus burkának határoltságait, amely azonban, merőben idegen tőle. Ez okból véli az ember magát az Atmantól elkülönültnek, holott valójában ő maga az Atman. Így véli magát Brahmantól elválasztottnak, holott az maga az egyetlen Atman minden lényben. És hasonlóképpen véli a tudatlan, hogy egy korsó valami más mint ama anyag, amelyből készült.
...
Kötöttség és szabadulás csak gondolkodásunkban léteznek. A tudatlan tévesen az Atmannal hozza ezeket kapcsolatba. A Brahman változatlan valóság, kezdettől fogva kötetlen, tiszta tudat.
Atman kötöttsége vagy megszabadulása tévképzeten alapszik. Kötöttség és szabadulás a gondolat szervének állapotai. E kettő közül egyik sem lehet Brahman. Kötöttség és kötöttségtől való szabadulás ezek szerint a nem-tudás tévképzetei. Az Atmanban nem léteznek. Az Atman végtelen, rész-nélküli és cselekvésen túli. Folttalan és tiszta. Kettősség és Brahman összeegyeztethetetlen. A valóságban nem létezik sem születés, sem halál, sem bilincsbevert, sem halandó, sem megszabadított, sem kereső lélek. Ez a végső és abszolut igazság.

Shankara: Vivekachundamani ( A megkülönböztetés drágaköve)

shankara.jpg

 2011.11.30.

Egyáltalán nem ismerek olyan szellemileg jelentékeny embert, akinek véléménye valamiképpen ne jelentene csoportvéleményt. Az egyik szava mögött párt van, a másiké mögött baráti kör, a harmadiké mögött érdekszövetség, a negyediké mögött a tanítványok tömege. Minden komoly figyelemreméltó vélemény, amellyel találkoztam, persze itthon, többeké volt, s ezeket a többeket a vélemény megmozdította, s ezek a többek magukat a véleménnyel azonosították. Minden szó tulajdonképpen többek nevében leadott szavazat volt. Úgy vettem észre, hogy a szó súlyát általában úgy mérték, hány ember azonosította magát vele. Ezeket a szavakat igen kedvelték. Ha valakit megtámadtak, a támadó szó csoportszó volt, ha az illetőt megvédték, a védelem is csoport nevében történt. A gondolkozás, az írás, a küzdelem, a vélemény, a vita általában csaknem teljesen kollektív megnyilatkozás volt. A szellemiség szavai, amint mondtam, tulajdonképpen világszemléletek, állásfoglalások, érzelmi és érdek kapcsolatok szavazatai voltak.
...
A nevezetes névtelenség az agonális életrend ellenkezöje. Olyan életrend ez, amelyben a nevezetes ember névtelen; éspedig azért, mert önmagát a nyilvánosságtól bizonyos óvatos távlatban tartja. Persze a távlat nem jelent negatívumot. A nyilvánosság néha igazán érdekel s a legtöbb esetben mindazt, ami ott történik, jóindulattal fogadom. De cseppet sem ragaszkodom hozzá s végeredményben az egész nyilvános életet bántóan eseménytelennek találom. Ha valaki fölkeres, szívesen beszélek vele, ha elfogadnak, semmi kifogásom ellene, ha hívnak, el is megyek. De ne kívánják, hogy az agonális verseny szenvedélyemmé legyen: ezt a kívánságot nem tudnám teljesíteni. Méltányolniuk kell, hogy érdeklődésem köre egészen más.

A nevezetes névtelenség magatartása nem emberi. Nevezetes névtelenségben él a rigó éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs, vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész. A kifejezés egyébként annyit jelent: kozmikus helyzet jelentékeny betöltése. Az agón ellentéte, mert az agón éppen a nyilvánosság előtt játszott szerep hatásos eljátszása. Nézetem szerint a nevezetes névtelenség egészen kiválóan alkalmas költőknek, gondolkodóknak, élvezőknek, bölcseknek, vallásos embereknek. S minthogy bennem mindegyikből van valami, számomra tökéletes. Aki nem akar elérni semmit kifelé, agonálisan, még nem jelenti, hogy nem akar elérni semmit egyáltalán. Az ilyen ítélet félreismerné az emberi becsvágyat. A becsvágy hallatlan erejéről nekem is vannak tapasztalataim. Szörnyő, amikor ég, de még szörnyőbb, amikor elfojtják. Meg kell adni neki azt, hogy az embert nevezetessé tehesse, ha már mindenáron azzá akarja tenni. Az ilyen irtózatos realitást, mint a becsvágy, büntetlenül elnyomni nem lehet. Az erőszakos kísérlet vége csak kedélybetegség.

De különbség van aközött, hogy az agónon, az emberi nyilvánosság előtt küzdök a sikerért, és aközött, hogy nevezetes vagyok egy intim végtelenségben. A vallás azt mondja: Isten előtt. S mivel ez a helyzetnek tényleg megfelel, a legjobb a kifejezést megtartani. A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak ezt az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel. Mintha az emberiség előtt való múlandó hír
több lenne, mint Istenben a halhatatlanság.

Hamvas Béla: A babérliget könyv (Aranynapok)

2011.11.23.

A csendből keletkezik és a csendbe elenyészik minden. A csend olyan, mint a sima víz tükre, melyen hullámok keletkeznek és elsimulnak.
Ismerj meg engem, mondja Ő: a mindenek előtt és mindenek után, alatta, felette és a mindenben rejlő lényegemet; a békés, nyugalmas, harmonikus csendet, a megzavarhatatlan örökkévalóságot.
Sajnálatra méltók azok a lelkek, akik engem nem ismernek, sehol meg nem találnak, csak a lármás küzdelem, hiábavaló vágyak nyughatatlansága, szenvedésteljessé teszi életüket. De boldogok azok, akiknek lelki szemeik vannak és csukott szemmel is látnak, lelki füleik vannak és süket füllel is hallanak és a csendes magányban is éreznek. Ezek megértenek engem, mert megtalálnak engem lelkük legmélyén és gondolkozásuk felszínén és a környezetükben is.
Akik engem ismernek, tudják jól, hogy én vagyok a béke, a megelégedettség nyugalmas boldogsága. Akik rám találtak, tudják, hogy az örökkévalóságot megtalálták és betelnek az én boldogságos érzésemmel. Minden más csak mulandó álom káprázata, mely lármás küzdelem után bennem előbb-utóbb feloldódik és nyomtalanul eltűnik.
Belőlem keletkezik és bennem elmúlik a tavasz, nyár, ősz, tél is. Gyorsan forog a föld és peregnek az évek és az élet mint valami film a föld színpadán. Bennem enyésztek el az emberiség korszakainak különböző történelmei, melyek lármájukkal betöltötték a csendet, majd erőlködéseikben elfáradva, pihenni térve, elcsendesedtek. A régi rómaiak világuralma, pusztító, hódító háborúik, nagy császárjaikkal együtt és az orgiális ünnepeik, pazar cirkuszi játékaik, hatalmas kultúrájuk, melyekkel tele írták egykoron az évszázadok történéseit: elmúltak, elenyésztek, eltűntek, csenddé váltak, bennem feloldódtak. Az egyiptomiak hatalmas fáraói rabszolgáikkal és kultúrájukkal együtt szintén elmúltak, mint vak, üres lárma és maradt az, mi volt előtte: a csend örök birodalma. A még létező néhány omladozó, porladozó szfinx és piramis hirdeti azt, hogy valaha ők is éltek. De az évezredek a visszamaradt nyomaikat is megsemmisítik. Eltűnik minden, ami keletkezett. Minden látható, hallható és érzékelhető jelenség, mint álom elmúlik, csenddé válik. Én vagyok a függöny a föld színpadán. Lezárom a színdarabok történeteit és feltárom a korszakok új változásait. Így jött el a XX. század tragédiája, a világháború. Az is elmúlt, hasztalan keletkezik és elmúlik minden, és az évszázadok megtelnek az emberek történelmeivel.
Születnek, élnek, küzdenek és meghalnak nemzedékek. De én, a csend, csendben szemlélem e földet, az élet színpadát, melyen harsog a lárma, a küzdés és a vágyódás nyugtalan zaja.
Van mit néznem: az egymást követő korszakok új és új műsorral jönnek elő és enyésznek el bennem.
Mert enyém a mulandóság. Belőlem keletkezik, és bennem enyészik el minden látható és érzékelhető világ és válik láthatatlanná és érzékelhetetlenné ismét. Enyém az űr, melyben keletkezett a milliónyi csillagvilág végtelen sokasága, hogy keringve éljék mozgalmas életüket, betöltvén az űr csendjét, világosságot és sötétséget támasztva. De aki engem ismer, tudja jól, bennem nincs sem sötétség, sem világosság. Csak az árnyékvilág mulandó, anyagias jelensége különbözteti meg a sötétséget a világosságtól, a földet a naptól, a csillagokat a holdtól, embereket az állatoktól, növényt a bogártól, sziklát a víztől, hideget a melegtől. De az én számomra mindez csak lárma, egyforma káprázata az anyagi életnek, mely értéktelen, mivel hogy mulandó, minden gyorsan tovatűnő és változó, miként az álom.
Én vagyok csak a valóság! Az elmúlhatatlan és örök lényeg! A változhatatlan és nem keletkezett, mindig megvolt és örökké fennálló
Csend!
melyben mint káprázat, illúziók színes álma jön elő az élet és múlik el ismét.
De én mindennek felette, alatta, előtte és utána létezni fogok. Mert én vagyok az örökkévalóság.

Satchitananda Jógi (Kárpáti Andor): Csend (Zala vármegye, Tihany 1936.)

spaceodyssey2001baby.jpg

 2011.11.16.

A világ vallásai felelősséggel tartoznak a Végső Misztérium keresőinek. Kiindulópontként következzen egy lista azokról az alapigazságokról, melyekben, úgy tűnik, a világ vallásai lényegében egyetértenek, és amelyek mutatják egyetértésüket annak ellenére, hogy különböző módon élik át a Végső Misztériumot.
1. A Végső Misztérium végtelen módon meghalad minden olyan fogalmat, amelyet az emberi tudat alkotni képes Róla.
2. A Végső Misztérium az emberi létezés kezdete és vége, forrása és beteljesülése.
3. A hit nyíltság, elfogadás és a Végső Misztériumra adott válasz.
4. A Végső Misztérium önkinyilatkoztatása minden ember számára adott, az élet ajándékával együtt.
5. Az egyén alapvető jóságába vetett hit szükségszerű következménye a Végső Misztériumba vetett hitnek.
6. Az emberi állapot a befejezetlenség állapota, ennélfogva tudatlanság, káprázat, gyengeség és szenvedés jellemzi.
7. Az emberi beteljesülés – vagy más gondolatrendszerek szerint az Istennel való egyesülés, megszabadulás, átváltozás, megvilágosodás, nirvána – lehetősége minden emberben megvan.
8. Bármi, amit az ember sok munka révén elér, nem a saját erőfeszítésének eredménye, hanem a Végső Misztérium ajándéka.
A hatalmas spirituális javak mellett, melyeket az alapvető felismerések nyújtanak az emberiségnek, a világvallások legfőbb közös értékei a spirituális út során összegyűjtött tapasztalatok. A keresők évszázadok alatt fedezték fel és élték át a spirituális út állapotait, kísértéseit, megpróbáltatásait és végső integrációját. A transzcendensről szerzett személyes tapasztalatok ilyen gazdagsága mai keresésünk történelmi alapjáról tanúskodik. Ez nem egy múló hóbort. Ugyanakkor a múltból örökölt gyakorlati bölcsesség e hatalmas gyűjteménye felvet egy fontos kérdést a keresők számára: képes-e az ember meghaladni a tapasztalati egót és a hamis ént anélkül, hogy bekapcsolódna az egyik világvallás szellemi hagyományába? Sajnos manapság különös nehézségeket jelentenek a kulturális és intézményes keretek.
A Végső Misztérium minden keresőjének keresztül kell mennie a belső halálon és újjászületésen, talán nem is egyszer. Mai világunknak roppant nagy szüksége van olyan határtalanul nagylelkű személyekre, akik nagyszerű eszményeknek szentelik magukat, akik meg akarják változtatni magukat, és akik hozzá akarnak járulni a világ megváltoztatásához. Egy nagy eszmény irányt ad a mindennapi életnek, és értelemmel tölti meg azt. Ahogy az ember halad a sivatagban, a síkságon, a tengeren – a szent irodalomban ezek mindegyike a hétköznapi élet nehézségeinek és unalmasságának jelképe –, rátalálhat egy pihenőhelyre, egy oázisra, a lelki gyönyörök kertjére vagy egy biztonságos kikötőre. Ez nagy kísértés lehet a nagy eszmények követői számára. Látszólag ugyanis elérkeztek a küzdelmes út végére, és hatalmas erőfeszítéseik végre gyümölcsözni kezdenek. Ez a pihenőhely azonban mérgező hellyé válhat, ha az ember sürgősen nem siet tovább. A lelki vigasz csapda lehet, ha saját megelégedettségünkért keressük.

...

Kultúránk kritikus ponthoz ért, mert számos olyan keretet, mely támogatta az emberi és vallási értékeket, ledöntöttek, és eltűnőben vannak. Lényeges megtalálnunk a Végső Misztérium felfedezéséhez vezető utat a világi feladatok és körülmények közepette, mert napjainkban a legtöbb ember csak ezt a környezetet ismeri. Az egész emberiségnek arra van szüksége, hogy áttörjön az élet szemlélődő dimenziójába. Az élet szemlélődő dimenziója a világ szíve. Ott az egész emberiség már egy. Ha az ember a saját szívéhez ér, mindenki más szívében megtalálja magát, és magával együtt mindenki mást a Végső Misztérium szívében.

Thomas Keating: A végső misztérium keresői

thomas-keating11365.jpg

2011.11.09.

A tanítványok mindent tudni akartak Istenről, s ezért állandóan kérdésekkel halmozták el a Mestert. Ő ezt mondta:
- Isten az Ismeretlen és a Megismerhetetlen. Mindaz, amit Róla állítunk, a kérdéseitekre adott Összes válasz csak a valóság elferdítése.
A tanítványok nem értették:
- Akkor miért beszélnek Róla egyáltalán?
- Miért dalol a madár? - kérdezett vissza a Mester.

A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van.
A tudós azért beszél, hogy megértsük a szavait. A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogásra vagy a madár dalára. Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a Szívedben, amely felülmúl minden tudást.

Anthony  de Mello: A madár dala

bird-blue.jpg

 2011.11.02.

jogananda.jpg

2011.10.26.

A meditáció a csend cselekedete. Mi vélemények, következtetések és tudás vagy spekulatív szándékok alapján cselekszünk. Ez óhatatlanul ellentmondást eredményez a cselekvés során aközött, ami van, és aközött, aminek lennie kellene, vagy ami mindig is volt. Ez a tudásnak nevezett múltból fakadó cselekvés gépies, képes alkalmazkodni, módosulni, de a gyökerei a múltban vannak. Így a múlt árnya állandóan rávetül a jelenre. A kapcsolatban végbemenő ilyen fajta cselekvés a képzetnek, a szimbólumnak, a konklúziónak a következménye; a kapcsolat ezért múltbeli, emlék tehát, nem pedig eleven valami. Ebből a fecsegésből, zűrzavarból és ellentmondásból tevékenységek indulnak ki, és szétszóródva a kultúra, a közösségek, a társadalmi intézmények és a vallási dogmák mintáivá válnak. Mindennek a talaján az új társadalmi berendezkedést hozó forradalmat úgy állítják be, mintha valóban valami új lenne, de mivel az ismerttől az ismert felé tart, semmiféle változásról nincs szó. Változás csak az ismert tagadása útján lehetséges; a cselekvés akkor nem valamilyen minta szerinti, hanem abból az intelligenciából származik, amelyik állandóan megújítja önmagát.

Az intelligencia nem a különbségtétel és az ítélkezés vagy a kritikai értékelés képessége, hanem annak látása, ami van. Az, ami van, állandóan változik, és ha a látás a múlthoz tapad, a látás intelligenciája megszűnik. Akkor az emlék diktálja a cselekvést, nem pedig az érzékelés intelligenciája. A meditáció mindennek a meglátása egyetlen pillantással. Ahhoz, hogy lássunk, csend kell, és ebből a csendből olyan cselekvés fakad, amely teljesen más, mint a gondolkodás cselekvése.

Jiddu Krishnamurti: Nincs más forradalom (Európa XVI.)

2011.10.19.

A fájdalom teszi olyan igazzá, hogy te a test vagy. Az ego csak elválasztottságunk mellékterméke.
Szeretet és bűntudat nem tud egyszerre létezni. Ha az egyiket elfogadod, tagadod a másikat.
Krisztus vádmentessége a bizonyíték, hogy az ego soha nem volt és soha nem is tudna lenni.
Te nem az időben vagy bűntudat nélküli, hanem a mindörökkében. Te bűnöztél a múltban, de nincs múlt. A mindignek nincs iránya.
Amíg azt hiszed, hogy Isten fia bűnös, addig az idő szőnyegén haladsz és hiszed, hogy a halálba vezet.
Te majd látsz engem, ha megtanultad, hogy Isten fia bűntelen.
A bűnösség ötlete hozza a hitet egymás kárhoztatására és kivetíti az elválasztottságot az egység helyén.
Majd realizálod, hogy nincs út, csak ébredés.
Te sérthetetlen vagy, mert bűntelen vagy. Csak a vétkesség által tudsz kapaszkodni a múltba.
Csak a bűnösség alapozza meg, hogy büntetve leszel azért, amit tettél, így függsz az egydimenziójú időtől, mely halad a múlttól a jövő felé. Aki ezt hiszi, az nem értheti, hogy mit jelent a mindig.
A vétkesség tudata ami kapaszkodik a múltba és a jövőbe, és biztosítja az ego folytonosságát.
Nem tudsz a bűnösségtől megszabadulni azáltal, hogy igazzá teszed és aztán vezekelsz érte.
Ez az ego terve, ami csak erősíti ahelyett, hogy eltüntetné.
Az ego tanít téged, hogy támadd magad, mert bűnös vagy, s ez növeli a bűnösséget. A vétkesség a támadás eredménye.
Csak két érzés létezik. Szeretet és félelem.
A szeretet nem változik, de folyamatosan megosztott.
A félelem keretei privát világot alkotnak, amely nem osztható meg.
Hozzászoktál ahhoz az elképzeléshez, hogy az elméd képes látni a fájdalom forrását, ahol az nincs. Ez a félreértés mindig fent tartja az illúzióját, hogy a bűn forrása igaz.
Egyetlen egy kapcsolat sem alapulhat bűntudaton. Minden kapcsolatot, amelyet megérintett a bűn, az kihasznált, hogy a személyt és a vétkességet elkerüld.
Minden kapcsolatban bűnösnek fogod érezni magad, amiben keresed, hogy a másik miként bűnös (megosztod vele, vagy csak látod az övét).
A bűntudat vége nem jön el addig, amíg hiszel abban, hogy értelme van.

Dr. Helen Schucman: A csodák könyve (8. Gyöngyszemek)

engeddelamultat.jpg

  

hitel.jpg2011.10.12.zsebhitel.jpg



Ne költsd el a pénzt, amely még nincs a zsebedben.

 

Garfield

2011.10.05.

Az ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes fejreállítása a felelős azért, hogy "egoüzemmódban" az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életbentartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fenntartását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott. Azt mondja: "egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek." De még olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent látja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegén keresztül nézi, vagy egy cél elérésének eszközévé redukálja. Olyan cél eszközévé, ami minden esetben az elme által kivetített hövőben található.

...

Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!

Úgy van, ahogy van. Figyeld meg, hogyan rak mindenre címkét az elme, és ahogy ez címkézés, folyamatos ítélkezés fájdalmat és boldogtalanságot teremt! Az elme működési mechanizmusának megfigyelésével kilépsz annak bejáratott ellenállási rendszeréből, és ettől kezdve megengedheted a jelen pillanatnak, hogy legyen. Ez megízlelteti veled a külső feltételektől független, belső szabadság, a valódi béke állapotát. Aztán nézd meg mi történik, és cselekedj ha szükséges, vagy lehetséges/ Fogadd el, majd cselekedj! Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.

...

Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye? Soha, semmi sem történt a múltban: minden a mostban történt. Soha, semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.

Eckhart Tolle: A most hatalma (1. Nem az elméd vagy / 2.Tudatosság, kiút a fájdalomból / 3.Mélyen belemrülni a mostba)

now.jpg

 2011.09.28.

Egyszer én, Csuang Csu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely összevissza szálldogált, boldog örömben. Nem tudtam semmit Csuang Csuról. Hirtelen azonban felébredtem s megint én magam voltam én, az igazi Csuang Csu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Csu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Csu. Pedig Csuang Csu és egy pillangó közt mégis csak van különbség. Így változnak a dolgok.

Csuang-ce bölcsessége (II. 12.) A dolgok átalakulásáról

zhuangzi-butterfly-dream.jpg

 2011.09.21.

mother-teresa-1-.jpgAz ember érthetetlen,
logikátlan és önző.
NEM FONTOS,
SZERESD ŐT!

Ha jót teszel,
önös céljaidnak tudják be.
NEM FONTOS,
TÉGY JÓT!

Ha megvalósítod céljaidat,
hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
NEM FONTOS,
VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!

A jót, amit ma teszel,
holnapra elfelejtik.
NEM FONTOS,
TÉGY JÓT!

A tisztesség és az őszinteség
sebezhetővé tesz.
NEM FONTOS,
LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!

Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
NEM FONTOS, ALKOSS!

Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek.
NEM FONTOS, SEGÍTS NEKIK!

A legjobbat adod magadból, és verés a köszönet.
NEM FONTOS, ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!

Teréz Anya: Nem fontos

2011.09.14. adyashanti-teaching.jpg

Az elme hullámai  
a Csend kapuját döngetik.  
Ő azonban nem szól,  
nem válaszol és nem vitázik.  
Tőle indul minden gondolat,  
minden érzés,  
minden pillanat.  

Csend.  

Csupán egyetlen szót ismer.  
Ez a szó maga a lét.  
Megneveznéd,  
de nem tudod.  
Megértenéd,  
de fel nem foghatod.

És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti, hogy senki sem léphet be
 a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.

Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a Csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Ő egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.

Semmit.

De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
mint hogy odaadd szent és üres tenyered.

Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szentforrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belőle,
ha eltűnnek a gondolatok.
A csend a titkom.
Láthatod.
Láthatod.

Adyashanti (Stephen Gray): Csend (Az üresség tánca 2004)

2011.09.07.

Az arc nem a tiéd,
Csak hordod valakiét.
A szemed fénye
Lopott fényszilánk.

Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok
végül nem ismernek ránk.

Hol van a régi
Arcod, az égi?
Megvan-e benned,
Hogy ragyogni engedd
Rég elveszett,
egykor tündöklően szép sugarát?

A ház nem a tiéd,
Csak őrzöd valakiét
A végtelenből
Így lesz zárt világ.

Ha benn is lemegy a Nap,
Helyén kihalt holdarc marad
És ünnepel a porból lett világ.

Sülyi Péter: Az arc (Omega 1981)

2011.08.31.

Ó, Te, aki a Szeretet, a Harmónia és a Szépség Tökéletessége vagy, Égnek és földnek Ura, nyisd meg a szívünket, hogy meghallhassuk a Te hangodat, amely szünet nélkül árad a bensőnkből.

Tárd fel nekünk isteni világosságodat, mely a lelkünkben rejlik, hogy az életet jobban megismerhessük és megérthessük.

Mindenek felett kegyelmes és irgalmas Isten, hazrat-inayat-khan-021.jpgajándékozd nekünk hatalmas jóságodat, taníts meg minket a Te szeretetteljes megbocsátásodra, emelj minket az embereket elválasztó különbözőségek fölé, küldd el nekünk Isteni Szellemed békéjét, és egyesíts mindannyiunkat a Te tökéletes lényedben.

Ámen

Hazrat Inayat Khan, indiai szufi zenész és misztikus (1882-1927)

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Újszövetség, Lukács evangéliuma 12. (29,30,31,34)

2011.08.24.

Mélyen a szívetekben van mindaz, amire szomjaztok és éheztek, legyen az jó vagy rossz.
Hatalmas sereg várja a hívásotokat, készen arra, hogy legkisebb kívánságotokat is teljesítse.
Ha ezt a sereget megfelelően szerelitek fel, bölcsen fegyelmezitek és bátran irányítjátok, akkor örökkévalóságokat tud átugrani és lerombol minden akadályt, amely a célotok előtt tornyosul.
 
Ha azonban a seregetek rosszul felszerelt, fegyelmezetlen, a félénkség kormányozza, akkor csak haszontalanul bolyong össze-vissza, és a legkisebb akadály láttán is gyorsan visszavonul szégyenletes vereséget szenvedve.
 
Nem mások, ó szerzetesek, ennek a hadnak a katonái, mint azok a vörös színű testecskék, amelyek most csendben keringenek az ereitekben; mindegyikük csodálatos erővel bír önmagában, mindegyikük egész életetek teljes és hű feljegyzését hordja magában, sőt nemcsak a ti életetekét, hanem az egész életét, a legapróbb részletekig. "
 
"Ez a hadsereg a szívben üt tábort, és a szívből árad ki feladatát véghezvinni.
Ezért olyan híres és megbecsült a szív.
A szívből törnek elő az öröm és a bánat könnyei.
A szívben fut össze az élet és a halál minden félelme.
A vágyaitok és a kívánságaitok látják el ezt a seregnet felszereléssel.
A lelketek fegyelmezi ezt a sereget.
Az akaratotok a kiképzőtiszt és a parancsnok.
Amikor majd képesek lesztek a véreteket egyetlen mesterkívánsággal felszerelni, ami minden más kívánságot árnyékba borít és minden más vágyat elhallgattat;
ha az egyetlen mestergondolatot bízzátok meg a fegyelmezéssel;
ha az egyetlen mester-akarat veszi kézbe a kiképzést és a parancsnokságot,
akkor majd biztosan képesek lesztek ezt az egyetlen vágyat betölteni.
 
Hogyan éri el a szent a szentség állapotát, ha nem úgy, hogy eltávolít a véréből minden olyan vágyat és gondolatot, amely a szentséggel nem fér össze, és ez után szilárd akarattal csakis arra összpontosít, hogy a szentséget elérje?
Bizony mondom néktek, hogy akkor minden szent vágy, minden szent gondolat és minden szent akarat, amely csak megszületett Ádámtól egészen mostanáig, mind annak a segítségére fog sietni, aki minden erejével a szentség elérésére törekszik.
 
Mert öröktől fogva úgy van, hogy a vizek mindenhol, mindig a tengert keresik, és a fénysugarak is a Nap felé törekednek.
Hogyan hajtja végre a gyilkos az ő terveit, ha nem úgy, hogy addig korbácsolja a vérét, míg az megtelik a gyilkosság őrült szomjúságával, tömött sorokban felsorakoztatja minden sejtjét, a gyilkosság mindent betöltő gondolatának ostora alatt, míg végül a parancsnok, a fáradhatatlan akarat, a halálos csapás elvégzéséhez vezeti őket?
Bizony mondom néktek, hogy minden gyilkos, Káintól egészen napjainkig, kéretlenül is ennek a gyilkosság gondolatától megittasult embernek a segítségére fog sietni, hogy erőt és eltökéltséget adjon a lesújtó karnak.
Mert öröktől fogva úgy van, hogy a holló a hollót, a hiéna pedig a hiéna társaságát keresi.
Imádkozni tehát annyit jelent, mint a vérünket átitatni egy mester-vággyal, mester-gondolattal és mester-akarattal.
Azt jelenti tehát, hogy az ént ráhangoljuk, tökéletes harmóniába hozzuk az ima céljával, bármi is legyen az.
Bolygónk légköre, amely minden részletében visszatükröződik a szívetekben, állandóan forrong és kavarog mindazon dolgok emlékétől, amelyeknek születése óta tanúja volt.
Nincsen egyetlen szó vagy egyetlen cselekedet, egyetlen vágy, vagy sóhaj, nincs egyetlen futó gondolat vagy álom, egyetlenegy törekvés sem, jöjjön az embertől vagy állattól, nincs olyan árnyék vagy légvár, amely kitörülhetetlenül bele ne véste volna titokzatos lenyomatát ebbe a légkörbe az idők kezdetétől napjainkig, és tovább, az idők végezetéig.
Ha szíveteket ezek közül bármelyikre ráhangoljátok, az minden bizonnyal játszani fog szívetek húrjain.

"Az imádsághoz nem kellenek az ajkak, sem a nyelv. Inkább csendes és éber szívre van szükségetek: egy mester-vágyra, mester-gondolatra és mindenekfelett a mester-akaratra, amely nem kételkedik és nem tétovázik.
A szavak semmit sem érnek, ha nincs jelen minden szótagban az éber szív.
Ha viszont a szív jelen van és éberen figyel, akkor jobb, ha a nyelv alszik, vagy elrejtőzik a lepecsételt ajkak mögött.
Az imádkozáshoz templomra sincs szükségetek.
Aki nem talál templomra saját szívében, az a saját szívét sem fogja megtalálni semmilyen templomban sem.

 Mikhail Naimy – Mirdad könyve (13. fejezet - Az imádságról)

naimy2.jpg

2011.08.17.

Faridot, a mohamedán misztikust, rábeszélték a szomszédjai, hogy menjen el Delhibe, a palotába, és kérjen Akbártól egy szívességet a falu számára. Farid be is ment a palotába, és Akbárt éppen imádság közben találta. Amikor a császár beleegyezett, hogy teljesíti a falu kérését, Farid megkérdezte:
- Milyen imádságot mondtál?
- Kértem, hogy a Könyörületes adjon nekem sikert, egészséget és hosszú életet - hangzott a válasz.
Farid abban a pillanatban hátat fordított a császárnak, elhagyta a termet, mondván:
- Azért jöttem, hogy egy császárt lássak. De csak egy ugyanolyan koldust találtam, mint a többi.


Semmi sem szárnyalja túl azoknak a szentségét, akik megtanulták elfogadni mindazt, ami adva van.


A pillanatnyi valóságot igazából sem elfogadni, sem visszautasítani nem lehet. Elfutni tőle olyan, mint elfutni a lábadtól. Elfogadni pedig olyan, mint megölni a saját ajkadat. Csupán azt kell tenned, nézz, érts, és maradj zavartalan nyugalomban.

(Ima)


Az egyik leghíresebb bölcs az ősi Indiában Szveta-ketu volt. Bölcsességét pedig így szerezte. Amikor még csak hétéves volt, az apja elküldte a Védákat tanulni. Szorgalmával és intelligenciájával túlszárnyalta minden diáktársát. Eljött annak is az ideje, hogy őt tartsák a Védák legnagyobb élő szakértőjének, pedig még alig volt felnőtt.
Ahogy hazatért, az apja próbára akarta tenni a fia képességeit. Ezt kérdezte tőle:
- Megtanultad-e azt a tanulás által, amin kívül semmi mást sem szükséges tanulni? Rájöttél-e arra felfedezéseid közben, ami minden szenvedést megszüntet? Elsajátítottad-e azt, amit nem lehet tanítani?
- Nem - válaszolta Szvetaketu.
Apja szavainak igazsága oly mély benyomást tett Szvetaketura, hogy elindult felfedezni a csenden keresztül azt a bölcsességet, amit nem lehet szavakkal kifejezni.

Egy érdeklődő azt akarta megtudni Jalal ad-Din ar-Rumi szúfitól, hogy érdemes-e a Koránt elolvasni. A szúfi ezt válaszolta Neki:
- Inkább azt kérdezd meg magadtól, hogy képes vagy-e valamit is profitálni belőle.

 
Egy keresztény misztikus szokta mondogatni a Bibliáról: "Akármilyen hasznos is a menü, evésre teljesen alkalmatlan.


Mivel létezik egy szó a bölcsességre, az emberek azt hiszik hogy tudják, mi az. Pedig senki sem válik csillagásszá azáltal, hogy érti, mit jelent az a szó, hogy asztronómia.

(Vallás)

Anthony de Mello S. J.: Szárnyalás

dovestolight.jpg

2011.08.10.

Amikor lelketek vándorútra kél a széllel,
Magatokra s őrizetlen maradván akkor követhettek el gonosztettet mások ellen, s így önmagatok ellen is.
És az elkövetett gonosztett miatt kell kopogtatnotok és egy ideig válasz nélkül várakoznotok az áldottak kapuja előtt.

Mint az óceán, olyan a ti istenlényetek.
Makulátlan marad mindörökre.
És mint az éter, csak azt emeli, akinek szárnya van.
És mint a nap, olyan a ti istenlényetek.
A vakondok útjait nem ismeri, sem a kígyó fészkében nem kutat.
Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek.
Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem ember,
Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését keresve.
És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni.
Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az, aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.
Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki betolakodott világotokba.
De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van,
Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.
És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül,
Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök rejtett szándéka nélkül.
Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.
Ti vagytok az út és az utazók.
És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott.
Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.

Khalil Gibran: A próféta (ford. Révbíró Tamás)

kahlil_mary.gif

2011.08.03.

1. A meditatív tudat csendes. Ez nem az a csend, ami gondolattal felfogható, nem egy halk este csendje, hanem az a csend, amelyben a gondolat - minden képével, szavával, érzékelésével együtt - teljesen eltűnt. Ez a meditatív tudat a vallásos tudat - az a vallás, amit nem érinthet egyház, templomok és zsoltárok.
A vallásos tudat a szeretet kirobbanása. Ez az a szeretet, amely nem ismer szétválasztottságot. Számára a távoli is közel van. Nem az egy vagy a sok, hanem a szeretet állapota, amelyben minden megosztottság eltűnik. Mint a szépség, ez sem mérhető szavakkal. Csak ebből a csendből hat a meditatív tudat.

9. A meditáció nem különbözik a mindennapi élettől, ne vonulj félre az egyik sarokba, hogy meditálj tíz percet, aztán kigyere és hentes legyél - metaforikus és szó szerinti értelemben is.
A meditáció az egyik legkomolyabb dolog. Egész nap végezheted, a hivatalban, a családoddal, amikor azt mondod valakinek, hogy "szeretlek", vagy a gyerekeidről gondoskodsz. De azután katonát csináltok belőlük, ölni tanítjátok őket, nacionalistává nevelitek őket, hogy imádják a zászlót, és megtanítjátok őket arra, hogy besétáljanak a modern világ csapdájába.
De mindezt figyelni, felismerni benne a saját részedet - mindez a meditáció része. Amikor így meditálsz, rendkívüli szépséget fogsz találni benne, helyesen fogsz cselekedni minden pillanatban, vagy ha néha nem, az sem számít - újra visszatérsz a meditációhoz, nem vesztegeted az idődet megbánásra. A meditáció az élet része, nem különbözik az élettől.

11. A meditáció nem egy célhoz vezető út. Egyszerre az út is és a cél is.

14. Boldogságot és élvezetet bármelyik piacon vásárolhatsz, ha megadod az árát. De üdvöt nem tudsz venni - sem magadnak, sem másnak. A boldogság és élvezet időhöz kötött. Az üdvösség azonban csak a teljes szabadságban létezik. Az élvezetet éppúgy, mint a boldogságot, sokféle úton keresheted és találhatod meg. De ezek jönnek-mennek. Az üdv - az a furcsa örömérzet - cél nélküli. Lehetetlen, hogy keressed. Ha egyszer ott van, akkor - a tudatod minőségétől függően - időtlen, ok nélküli, olyasmi, ami időben nem mérhető. A meditáció nem az élvezet kutatása vagy a boldogság keresése. Ellenkezőleg: olyan tudatállapot, amelyben nincs koncepció, sem szabály, épp ezért teljes szabadság. Csak az ilyen tudatba jön el az üdvösség - váratlanul és hívatlanul. Ha pedig jelen van, akkor hiába vagy a zajjal, élvezettel és brutalitással teli világban, mindezek nem fogják megérinteni a tudatodat. Ha az üdv jelen van, a konfliktusok eltűnnek. De a konfliktusok vége még nem szükségszerűen a tökéletes szabadság. A meditáció pedig a tudat működése ebben a szabadságban. Az üdvösség kirobbanásában a szemek újra ártatlanná válnak, és a szeretet újra áldás.

19. A meditáció sohasem az időben történik, az idő nem tudja létrehozni a meditációt, csak változást tud létrehozni, amit azután újra meg kell majd változtatni, mint minden reformot. Az a meditáció, amely az időből fakad, mindig korlátozott, nincs benne szabadság, a szabadság nélkül pedig mindig választani kell, és így mindig konfliktushelyzet van.

23. A meditáció nem szökés a világból, nem elszigetelő, bezáró tevékenység, hanem a világ és működésének megértése. A világ keveset kínál ételen, ruhán és lakóhelyen kívül, csak az élvezetet a vele járó szomorúsággal.
A meditáció kilépés ebből a világból, kívülállóvá kell válni hozzá. Akkor hirtelen értelme van a világnak, és az Ég meg a Föld szépsége állandó. Akkor a szeretet nem csak élvezet többé. Belőle fakad minden cselekvés, amelynek nem feszültség, ellentmondás vagy az önigazolás keresése és a hatalommal való visszaélés a célja.

25. A meditációban azt derítjük fel, hogy van-e még olyan terület, amit nem szennyezett be az ismeret.

30. A meditáció sohasem ima. Az ima, a könyörgés önsajnálatból fakad. Imádkozol, ha bajban vagy, amikor megbántál valamit, de a boldogságban, örömben nincs könyörgés. Ez az önsajnálat, amely olyan mélyen be van ültetve mindenkibe, ez az elválasztottság gyökere. Ami külön van választva, vagy legalábbis azt hiszi önmagáról, örökké azonosulást keres valamivel, ami nincs elválasztva, de mindez csak még több szétválasztottságot és fájdalmat hoz. Ebből a zűrzavarból kiált valaki a mennybe, vagy a férjének, vagy valami elmebeli istenségnek segítségért. Ez a segélykérés lehet, hogy válaszra talál, de a válasz is az önsajnálatot tükrözi, benne van az elválasztottság.
A szavak, imák ismételgetése önhipnotizáló, önmagad zárod be vele, és romboló. A gondolat elszigetelt helye mindig az ismertben van, így az imára érkező válasz is az ismert dolgok válasza.
A meditáció távol áll mindettől. Az ő terébe gondolat nem léphet be, nincs szétválasztottság, sem személyazonosság. A meditáció a nyílt térben van, nincs helye benne a titoknak. Minden nyílt és világos, és így benne van a szeretet szépsége.

45. A meditáció az ismeretlen működése, haladás az ismeretlenbe. "Te" nem vagy ott, csak a haladás. Te túl kicsi vagy túl nagy vagy ehhez a mozgáshoz. Semmi sincs ez előtt vagy ez után. Ez az az energia, amit a gondolat anyaga nem érinthet meg. A gondolat perverzió, mert a múlt terméke, bele van ragadva évszázadok erőlködésébe, ezért zavaros, homályos. Bármit is teszel, az ismert sohasem érheti el az ismeretlent. A meditáció az, amikor meghalsz az ismert számára.

50. A meditáció a csend működése.

52. A meditáció a gondolatoktól való szabadság, és az elmerülés az igazság extázisában.

57. Az a halál, amit a meditáció hoz el, halhatatlanság az újban.

J. Krishnamurti: Meditációk (Vörös Ákos fordítása)

jiddu-krishnamurti9.jpg

2011.07.27.

– Hisz Istenben? A kérdés váratlansága megdöbbentett, s ez a döbbenet kiülhetett az arcomra is, mert vendégem elmosolyodott. – Nem arról az elskatulyázott Istenről beszélek, akiről a papok szólnak vasárnaponként a templomokban, különböző nyelveken, különböző formulák alapján, hanem arról, aki az ember lelkében él és ugyanakkor betölti a mindenséget is. Aki egy személyben az élet zenéjének szerzője, a világ összhangjának egyetlen vezénylő karmestere és valamennyi hangszernek gyártója. Minden egy személyben. S akinek mindazok az „emberi értékek”, melyekről nagyapám szólott volt, örökkévaló tulajdonságai, mely tulajdonságokat minden alkotásába beleépít, tehát az emberbe is. Mint ahogy a Szentírás mondja: „saját képére alkotja”. Ez a „saját kép” mindezeknek a tulajdonságoknak az összességét jelenti. Erről az Istenről beszélek, az élet Istenéről. – Amint mondtam már, négy esztendeig dolgoztam, mint városi szeméthordó, rabszolgatartóim parancsa szerint. Ez alatt a négy esztendő alatt sokat láttam és sokat tanultam. Megismertem a rabszolgaság minden megaláztatását, minden gyötrelmét, de megismertem a rabszolgaság erejét is: azt a felmérhetetlen türelmet, amit Isten a rabszolgáknak adott, hogy ennek segítségével és ezen keresztül dolgozni tudjanak a maguk megváltásán. S megtanultam azt, hogy mindezek a tulajdonságok, melyek egyedül alkalmasak arra, hogy az igaz világot fölépíthessük belőlük, a valóságban ott vannak minden emberi lélek mélyén. Mélyen lent minden emberi lélek jó, igazságszerető, tisztességes. Mélyen lent, ahogy mondom, a rátelepedett iszap, szennyvíz, fertőző gáz és mesterséges elméletek felszíne alatt, a félelem kőfalába zárva, minden ember lelke egyformán Istent tükrözi. Csak meg kell találjuk a módját annak, hogy először is kiszabadítsuk a félelem börtönéből, letakarítsuk róla a szennyet, a mérges gázokat, fertőző nyavalyák elméleteit és visszaváltoztassuk emberré az embert. A rabszolgaság eltörlésének ez az egyetlen módja, író úr.

Azt az újféle lelki és szellemi formulát, mely valójában a világ legősibb formulája, a gyakorlat számára azonban elveszett valamikor évmilliókkal ezelőtt, mit tudom én mikor és hogyan. Csak azt tudom, hogy világomlásnak kellett jönnie, a szenvedések tüzes poklának kellett jönnie ahhoz, hogy rátaláljunk. „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek benneteket…” Ismerős szavak? Ez az a forrás, melyhez vissza kell térnünk. Ahonnan a valódi értékek erednek, melyeket minden embernek önmagából kell kibányásznia ahhoz, hogy valóban szép és maradandó világot építhessünk belőlük.

Wass Abert – Ember az országút szélén

 wass.jpg

2011.07.20

Ha nem tudod, hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.

Lewis Carroll (1832 – 1898) - Alice Csodaországban

 lewis-carroll.jpg

2011.07.13.

Nagy Szellem, Nagy Szellem, nagyapám,

minden élő arca ugyanolyan a földkerekségen.

Nézz le az arcokra, nézz le gyermekeidre,

nézz le rájuk - Karjukban tartják csecsemőiket.

Ők a széllel is szembenéznek,

add hát, hogy a jó ösvényről le ne tévedjenek!

Delavár indián ima


Hallgass, különben a nyelved megsüketít!

Apacs indián közmondás


A csend gyümölcsei: az önuralom, a bátorság, a türelem és a méltóság és siker.

Ohijéza, Dakota indián főnök


Reggel ha felkelsz, adj hálát a Nagy Szellemnek a reggelért, a fényért, az erdőért, az életért. Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd.

Tecumseh, Shawnee indián főnök

indian-temple.jpg

2011.07.06.

Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte:
- Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat?
- Igen - mondta Huj-haj.
- Mit?
- Ha éhes vagyok, eszem - ha álmos vagyok, alszom.
- Hát nem ezt tesszük mindnyájan?
- Nem bizony.
- Miért nem?
- Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem.

Terebess Gábor: Folyik a híd (Csan buddhista anekdotakincs)

chan_chine-d0de1.jpg

2011.06.29.zichy-madach.jpg

 

AZ ÚR:
      Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
Ha látnád, a földön múlékonyan
Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
Erény nem volna itt szenvedni többé.
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
Hogy a muló perc élvéről lemondj?
Míg most, jövőd ködön csillogva át,
Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
És biztosítva áll nagyság, erény. -

LUCIFER (kacagva):
Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya,
Nagyság s erény leszen tehát vezéred,
E két szó, mely csak úgy bír testesülni,
Ha babona, előitélet és
Tudatlanság álland mellette őrt. -
Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy. -

ÁDÁM:
Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:
Láttam tudásod tiszta alkotását,
Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. -
De, óh, Uram! ki fog feltartani,
Hogy megmaradjak a helyes uton?
Elvontad tőlem a vezérkezet,
Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.

AZ ÚR:
Karod erős - szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.

Madách Imre: Az ember tragédiája (15. szín) MEelektronikusK

2011.06.22.

A szenvedés elmélyíti az embert. A paradoxon: a szenvedést a formával való azonosulás okozza, ugyanakkor a szenvedés mállasztja szét a formával való azonosulást. A szenvedés nagy részét az ego okozza, jóllehet az végül elpusztítja az egót – feltéve, hogy tudatosan szenvedsz!
Az emberiség arra rendeltetett, hogy túljusson a szenvedésen, ám nem úgy, ahogy azt az ego képzeli. Az ego számos hibás feltételezésének, számos téveszmés jellegű gondolatának egyike: „Nem kéne szenvednem!” A gondolat néha valaki hozzád közelállóra tevődik át: „A gyerekemnek nem kéne szenvednie!” Valójában épp ez a gondolat húzódik meg a szenvedés gyökerénél. A szenvedésnek nemes a célja: a tudat fejlődése és az ego fölperzselése. A keresztre feszített ember képe archetípusos kép. Ő minden férfi és minden nő. Amíg ellenállsz a szenvedésnek, addig az lassú folyamat, mert az ellenállás több fölégetendő egót produkál. Amikor azonban elfogadod a szenvedést, felgyorsul a folyamat, mert immár tudatosan szenvedsz. Elfogadhatod a szenvedést a magad számára, vagy elfogadhatod azt valaki más – például gyermeked, papád, mamád – számára is. A tudatos szenvedésben már ott a transzmutáció, az átváltozás. A szenvedés tüze a tudat fényévé válik.
Az ego azt mondja: „Nem kéne szenvednem!”, és ennek a gondolatnak a hatására még többet szenvedsz. A „nem kéne szenvednem” az igazság eltorzítása, márpedig az igazság mindig paradox jellegű. Az igazság ugyanis az, hogy igent kell mondanod a szenvedésre, mielőtt transzcendálhatod – túllépheted – azt.

Eckhart Tolle: Új Föld - Ráébredni életed céljára (4. fej. Tudatos szenvedés)

the-passion-of-jesus-christ.jpg

 

 


2011.06.16.hermannhe.jpg

Az élet szava amint hív,
Álljon készen minden szív,
Szánja magát új kezdetre,
Búcsúzásra is legyen mersze.
Varázslatos minden kezdet,
Minket oltalmaz és éltet.
Búsulásra semmi ok nincs,
Az új helyzet lesz a nagy kincs.

Herman Hesse - Lépcsők (ford.: zen.e)

2011.06.08.


2011.06.01.

29.

Ó, kit földi énem körülzár, siránkozik ebben a börtönben. Szorgosan egyre csak építgetem körötte ezt a falat, s ahogy napról napra feljebb emelkedik az égre, sötét árnyékában egyre jobban vesztem szemem elől igazi lényemet.

Büszke vagyok erre a szép nagy falra, betapasztgatom porral és homokkal, hogy valahogy egy kis rés ne maradjon – s mind e gondos buzgalmam fejében csak igazi lényemet vesztem szem elől.

36.

Ez az én imám hozzád, uram, – vágj, csak vágj szívembe ott, ahol nyomorúságos gyöngeségeim gyökere van!

Adj erőt, hogy örömet és bánatot könnyen viseljek el!

Adj erőt, hogy szeretetem gyümölcsöző legyen a szolgálatodban!

Adj erőt, meg ne tagadjam soha a szegényt s ne hajtsak térdet a féktelen hatalom előtt!

Adj erőt, hogy lelkemet magasan a napi apró-cseprő gondok fölé emeljem!

És adj erőt, hogy erőimet szeretettel alárendeljem akaratodnak!

39.

Ha szívem kemény és kiszáradt, lepj meg engem az irgalom záporesőjével!

Ha életemből kiveszett a báj, a fiatalos szépség, jöjj el hozzám, s fakassz dalt szívemben!

Ha a zűrzavaros napi munka zajt csap mindenfelől körülöttem, s elzárja előlem a túlsó világot, jöjj hozzám, csendnek ura, békéddel és nyugalmaddal!

Ha szegény koldusszívem sarokba zárkózva, összekuporodva ül, törd fel az ajtót, én királyom, s jöjj be királyi pompával!

Ha vágyak csaló káprázattal és porral vakítják el lelkemet, ó, te szent, örökké éber, jöjj el világosságoddal és mennyköveiddel!

72.

Ő az a legbenső Valaki, aki mélységes titokzatos érintésével igazi lényemet öntudatra kelti.

Ő bocsátja rá szememre varázsát, s játszik boldogan szívem hárfáján, az öröm és fájdalom sokféleképpen változó ritmusaiban.

Ő szövi az arany, ezüst, kék és zöld tünékeny színeiből ezt a Maya- fátylat, – ráncai közül ki-kivillantja lábát, melynek varázsos érintésétől egyszeribe teljesen megfeledkezem földi magamról.

Napok jönnek, évszázadok múlnak s folyton-folyvást ő az, aki sokféle néven, sokféle megjelenési formában, az öröm és fájdalom sok átszellemült pillanatában szívemben érzelmeket fakaszt.

Rabindranath Tagore: Áldozati énekek (Gitanjali)

7442818.jpg

2011.05.25.

 

file0001.jpg

 

A RÉGEBBI BEJEGYZÉSEK MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON IDE!