Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.05.18.

Ó, alvó ember, mi az álom? Az álom hasonló a halálhoz. Ó, miért nem hozol létre olyan művet, amelynek révén halálod után is teljes életet élhetsz, ahelyett, hogy az álom révén már életedben a szánandó holtakhoz hasonlítasz?

C.76.

Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.

C.112.

Miként egy jól eltöltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.

T.28.

Leonardo Da Vinci - Írások (http://mek.oszk.hu/04900/04996/)

463px-leonardo_da_vinci_-_unknown_drawing_of_androgyn_corpus_with_two_heads.jpgleonardo_da_vinci.jpgleonardo_da_vinci-_vitruvian_man.jpg

  2011.05.11.

maharshi-1.jpg

krishnamurti_clip_image002_0001.jpg

 

 

2011.05.04.

Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.

Rudolf Steiner -  A gyermeknevelésről

 

steiner.jpg

2011.04.27.

 

sai-baba-12553971_l.jpg


2011.04.20.

 

- Mert bizony mondom néktek, hogy aki öl az önmagát öli meg, és aki a leölt állatok húsát eszi, az a halál testéből étkezik. Mert azok vérének minden cseppje méreggé válik az ő vérében, lehelete bűzli az ő leheletében; húsa gennyes daganattá válik az ő húsában; csontja krétaporrá mállik az ő csontjában, belei rothadnak az ő belében. Szemeik hályoggá lesznek az ő szemén és füleik gennyes folyássá az ő fülében. És halála az ő halálává lészen. Mert csakis Mennyei Atyátok szolgálatában lesz hétévi adósságotok elengedve hét nap alatt. De a sátán nem enged el nektek semmit, neki mindenért meg kell fizetnetek:
"Szemet-szemért, fogat-fogért, kezet-kézért, lábat-lábért, égetést-égetésért, sebet-sebért, Életet-életért, halált-halálért."
Mert a bűnnek zsoldja a halál.
- Éppen ezért, ne ölj! - és ne egyél ártatlan áldozataid húsából, nehogy a sátán rabszolgájává válj. Mert, ez az út, a szenvedések keserves ösvénye, amely a halálhoz vezet, hanem cselekedjétek az Istennek az Ő akaratát, hogy az Ő angyalai szolgáljanak nektek az Élet igaz útján. Kövessétek tehát az Isten igéjét:
"Íme, nektek adok minden maghozó növényt a Föld színén és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van. Ez legyen a ti eledeletek."
"És minden földi állatnak, az ég minden madarának, és mindennek, ami mozog a földön, akikben az élet lehelete találtatik, a Föld összes zöld füveit adom táplálékul. Valamint minden mozgó és élő állatnak a teje is lehet néktek az eledeletek. - Amint a zöld növényt adtam nekik, úgy adom az ő tejüket nektek."
"- De a húst, és az állatokat éltető vért ne egyétek!"barany-husvet.jpg
"Mert bizony számon kérem tőletek forró véreteket, amelyben lelketek lakozik; és minden levágott állatot, és minden megölt ember lelkét. Mert én, a te Urad és Istened megbüntetem az atyák vétkeit a fiakban a harmadik és negyedik nemzedékig, akik gyűlölnek engem, de kegyelmet adok mindazon ezreknek, akik szeretnek és megtartják parancsolataimat:
- Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szíveddel, lelkeddel és minden erőddel!"
ez az Első és legnagyobb parancsolat. - És a második, hasonló:
"Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!"

Esszénus Béke Evangélium - Prof. Dr. Edmond Bordeaux Székely
(Living Earth - Élő Föld S.Corp. 2002.)

E könyv tartalma csak mintegy harmadát képviseli az összes kéziratoknak, amelyek arámi nyelven találhatóak a Vatikán Titkos Archívumában, és ószláv nyelven a Habsburgok Királyi Archívumában (jelenleg az osztrák kormány tulajdona). – Részlet Edmond Bordeaux Székely előszavából (1937).

"Jó nem enni húst és nem inni bort." (Rómaiak 14:21)
"Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek." (Teremtés 9:4)

 

2011.04.13.

 

TÚL- ISTENENpessoa.jpg
ALÉM-DEUS

I. / A MÉLYSÉGBŐL
ABISMO
Nézem a Tejo-t, s eközben
Nézve nézni elfelejtek,
És ez megüt, visszadöbbent,
Tükröt tart tűnődésemnek -
Mi az, hogy folyó és folyik?
S ki nézi és gondolkodik?
Semmivé szakad hirtelen,
Üres lesz hely és pillanat.
Összezuhan e semmiben,
Lyuk lesz bennem a gondolat.
Minden - én s az egész világ -
Így lesz önmagából kizárt.
Így veszik el lét s jelenlét,
Ha a tudat egyberakja.
Nem lélegezhetem lelkét
Névnek, eszméknek magamba,
Sem a földbe és egekbe.
És rádöbbenek Istenre.

II. / TÚL VAN
PASSOU
Túl van Mikoron, Miérten,
Eltűnt túl az Eltűnésen…
Hullámzik az Ismeretlen:
Mozdulatlan, meg se rezzen…
Csordultig telt Hiány - soha
El nem felejti, hogy nincsen…
A világ az ő lábnyoma…
Az ő árnyéka az Isten…

III. / ISTEN HANGJA
A VOZ DE DEUS
Egy éjben csillogó hang,
A Kint mélyén hallgatom…
Mindenség: én magam…
Oh, öröm és borzalom,
Hogy a lámpás kilobban,
Mely vezetett utamon!
Belül név- és gondolat-
hamu, s a hang: Ó, világ,
Benned nézem arcomat…
Visszhang vagyok, önmagát
Szorzó - sötét fénykutak
Mélyén Isten maga vár.

Fernando Pessoa: Daloskönyv I. (http://mek.oszk.hu/00500/00548/#)

Az Isten itt állt a hátam mögöttjozsef-attila.jpg
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.


József Attila 1937. okt. (
http://mek.oszk.hu/00500/00548/# )

2011.04.06.

Vizsgálja tehát az ember az egész természetet a maga fenséges és teljes nagyszerűségében, fordítsa el tekintetét az őt körülvevő alantas tárgyaktól. Nézze ezt a ragyogó fényt, amely örök lámpásként világítja meg a mindenséget, s amikor a földet már csak pontnak látja e csillag leírta hatalmas körpályához viszonyítva, ámulva vegye észre, hogy ez a hatalmas körpálya maga is csupán finom hegyű ceruzával felrajzolt pont ahhoz képest, amelyet az égbolton keringő csillagok írnak le. De ha a látás itt megtorpan is, képzelete azért szálljon csak tovább; előbb fog belefáradni a természet felfogásába, mint a természet a felfognivaló nyújtásába. Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk képzeteinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett. Olyan gömb ez, amelynek a középpontja mindenütt van, a kerülete sehol. Egyszóval: Isten mindenható voltának az a legnagyobb érzékelhető jellemvonása, hogy gondolatában elvész képzeletünk.andromeda-galaxy.jpg
Majd önmagához megtérve vegye észbe az ember, micsoda ő ahhoz viszonyítva, ami van; értse meg, hogy a természet e félreeső zugában eltévedt lény; aztán a lakásául szolgáló kis odúból - értem ezen a  Világmindenséget - tanulja meg helyesen értékelni a földet, a birodalmakat, a városokat és önmagát. Mi az ember a végtelenségben?

De hogy egy másik, éppily ámulatba ejtő csoda táruljon fel előtte, kutasson az általa ismert legkisebb dolgokban. Fedezzen föl az atka parányi testében e testnél is összehasonlíthatatlanul kisebb részeket, lábakat ízületekkel, a lábakban ereket, az erekben vért, a vérben nedveket, a nedvekben cseppeket, s a cseppekben párákat; majd ossza tovább ez utóbbiakat, és minden erejét megfeszítve igyekezzék a végére járni e gondolatsornak, s aztán tárgyául azt a végső valamit tegyük meg, amelyhez el tud jutni; nyilván azt fogja hinni, hogy eljutott a természet végső parányához. Én azonban még ebben is egy újabb feneketlen mélységet akarok megmutatni neki. Nemcsak a látható világmindenséget szándékszom feltárni előtte, hanem azt a mérhetetlenséget is, amelyet e kicsinyke atomon belül alkothat magának a természetről. Fedezzen fel benne is végtelen sok világot, mindegyiket saját égbolttal, bolygókkal, földdel, amelyek ugyanúgy aránylanak egymáshoz, mint a látható világmindenségben; a földön állatokat és végezetül atkákat, s ezekben ugyanazt, amit az elsők  tártak elébe; s aztán a többiben is ugyanazt lelve, vég nélkül, megállás nélkül, ámuljon el e csodáktól, amelyek a maguk kicsinységében éppoly bámulatosak, mint amilyenek nagyságukban a másikak; mert ugyan ki ne csodálná, hogy testünk, amelyik az imént még észrevehetetlen volt a világmindenségben, felfedezhetetlen a minden ölén, most meg kolosszus, egy
atom2.jpgegész világ, vagy inkább minden ahhoz a semmihez viszonyítva, ameddig az ember már el sem tud jutni.
 
Aki így látja magát, megrémül önmagától, s ráeszmélve, hogy természet adta tömegével a végtelenség és a semmi két feneketlen mélysége között lebeg, remegve tekint majd e csodákra; és én bizonyos vagyok benne, hogy kíváncsisága csodálatra fordul, és hajlandóbb lesz némán szemlélni, mint elbizakodottan kutatni őket.

...

Mi egyebet tehet hát azon kívül, hogy megsejt valami látszatot a dolgok közepéből, örökös reménytelenségben afelől, hogy megismerje lételvüket és céljukat? Minden a semmiből indult, s a végtelenségig vitetett. Ki tudja követni ezeket a csodálatos lépéseket? A csodák alkotója megérti őket. Mindenki más képtelen rá.
Mivel nem elmélkedtek e végtelenségeken, az emberek vakmerőn a természet kutatására adták a fejüket, mintha bármiféle arányban lennének vele. Különös dolog, hogy meg akarták érteni a dolgok lételvét, s ebből kiindulva akartak eljutni mindennek a megismerésére, ugyanoly végtelen önhittséggel, mint amilyen végtelen a tárgyuk. Mert kétségkívül nem foganhat meg az emberben ilyen szándék, hacsak nincsen benne ugyanolyan végtelen önhittség vagy képesség, mint amilyen végtelen a természet.
 
...

A felfogható dolgok rendjében értelmünk ugyanazt a helyet foglalja el, mint testünk a természet birodalmában.
Minden téren korlátok között élünk, s ez az állapotunk - középhelyzet a két véglet között - minden képességünkben megnyilvánul.

...

Ez tehát a mi igazi állapotunk; ez tesz bennünket képtelenné a biztos tudásra és az abszolút tudatlanságra. Egy széles középen lebegünk, mindig bizonytalanul és határozatlanul, az egyik véglettől a másik felé hányódva. Mihelyt azt hisszük, hogy megkapaszkodhatunk és megállapodhatunk valami határponton, már el is mozdul, elhagy bennünket; ha pedig utánamegyünk, kicsusszan kezünk közül, tovasiklik, örökös szökésben menekül előlünk. Semmi sem áll meg számunkra. Ez a mi természetes állapotunk, és ugyanakkor ez a legellentétesebb is hajlamainkkal; égünk a vágytól, hogy szilárd talajra, valami végső és állandó alapra leljünk, olyan tornyot szeretnénk építeni rá, amely a végtelenig emelkedik, ám minden fundamentumunk összeroppan, s feneketlen mélység nyílik alattunk.
Ne törekedjünk hát biztonságra és szilárdságra. Értelmünknek állandóan
kvantum.jpgcsalódást okoz a látszatok állhatatlansága, semmi sem rögzítheti a végest a két végtelen között, amelyek közrefogják, és menekülnek előle. Ha ezt jól megértjük, azt hiszem, meg fogunk nyugodni, ki-ki abban az állapotban, amelybe a természet helyezte. Az osztályrészünkül jutott közép mindenkor távol van a végletektől, mit számít hát az, hogy az (embernek) valamicskével több tudása van a dolgokról? Mihelyt tud valamit, máris egy kissé magasabbról nézi őket. De vajon nincs-e még mindig mérhetetlenül távol a végtől, és életünk tartama nem ugyanolyan csekély-e a végtelenséghez képest, ha tíz esztendővel hosszabb?
E végtelen szemszögéből minden egyenlő, ami véges; és én semmi okát nem látom, miért foglalkoztatná képzeletünket inkább ez, mint amaz. Gyötrelmes érzés már az is, ha a végeshez hasonlítjuk magunkat.
Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni. Hogyan is  ismerhetné meg a rész az egészet? De talán arra fog törekedni, hogy legalább azokat a részeket ismerje meg, amelyek az ő mértékével arányosak. Csakhogy a világ részei egymással mind olyan viszonyban vannak, olyan láncolatot alkotnak, hogy véleményem szerint lehetetlenség megismerni az egyiket a másik és az egész nélkül.

...

S ami betetőzi a dolgok megismerésére való képtelenségünket, az az, hogy a dolgok maguk egyszerűek, mi pedig két ellentétes és különböző fajtájú természetből, lélekből és testből vagyunk gyúrva. Mert lehetetlen, hogy a bennünk gondolkodó rész más, mint szellemi lehessen; s ha azt állítaná valaki, hogy kizárólag testi lények vagyunk, azzal csak még inkább kizárna bennünket a dolgok megismeréséből, hiszen semmi sem felfoghatatlanabb, mint az az állítás, hogy az anyag képes megismerni önmagát; elképzelhetetlen számunkra, hogyan ismerhetné meg önmagát.


Blaise Pascal: Gondolatok (72.)


Több dolgok vannak földön és egen Horatio, mintsem, bölcselmetek álmodni képes.


William Shakespeare: Hamlet, Dán királyfi (Első felvonás, ötödik szín) Arany J. fordítása

 

blaisepascal-d0000e5336c82d33a84b0.jpg                        shakespeare.jpg

 


2011.03.30.

Szoktasd magad tiszta, bőség nélküli életmódhozpythagoras.jpg
és őrizkedj olyat tenni, mely irigységet szül:
Ne hajszold a fényűzést rosszkor,
mint ki nem tudja, mi illik.
De ne légy kicsinyes sem:
Mérték a legjobb mindenben.
Tégy úgy, hogy ne okozz magadnak hátrányt,
gondolkodj a cselekvés előtt.
Ne jöjjék álom addig szelíd szemedre,
míg a nap minden művét háromszor át nem gondoltad:
„Miben hibáztam? Mit cselekedtem? Mit mulasztottam el?„
Kezd az elsővel és haladj mindegyiken keresztül és akkor:
ha rosszat tettél, úgy ijedj meg,
ám ha jót cselekedtél, örülj.
Ezen fáradozz, ezen szorgoskodj, ezt kell szeretned:
Ez vezet majd az isteni erény nyomaira.

Püthagorasz Arany versei 35-46.

2011.03.23.

Ek Ong Kar - Egy a Teremtő és a Teremtés,guru_nanak_greetings.jpg
Sat Nam - Igazság az Ő neve,
Kartaa Purkh - Mindenség teremtője.
Nirbhao - Félelem nélküli,
Nirvair - Bosszú nélküli,
Akaal Moorat - Halhatatlan,
Ajoonee - Születetlen,
Saibhang - Önvalója a Világosság.
Gur Prasaad - A tanítók kegyelme által
Jap - Ismételd (meditáld):
Aad Sach - Az igazság a kezdetben,
Jugaad Sach - Az igazság minden időben,
Hai Bhee Sach - Az igazság éppen most van,
Nanak Hosee Bhee Sach - Nanak az Örök Igazságban van.

MUL MANTRA (Ford.: zen.e)

2011.03.16.

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek. – Mondd, apát! Mi az a tanítás, amely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán?

- Egy szezámmagos pogácsa - felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát. A hívek zavartan fészkelődtek, majd az egyik megkérdezte.

- Tréfálsz, apát?

- Nem tréfálok, ez a valóság - állította Lin-csi, majd látva a szerzetesek tanácstalanságát, így folytatta. – A szezámmagos pogácsa valóban túlmutat Buddhán és a pátriárkák minden tanításán. A szezámmagos pogácsa semmit sem szimbolizál, pogácsa csupán, talányok és magyarázatok nélkül. Nem így a tanítás, mely tökéletlen mesterek tökéletlen szavaiból áll, s az utódok örökké ezeket magyarázzák. Hívek! Ha tökéletes tanításra vágytok, nézzétek meg jól a pogácsát! Ne vesződjetek többé szent könyvek betűivel, ne kínlódjatok szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködjetek, ne akarjátok érteni az írást. Vessétek el az írott hagyományt, vessétek el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság - szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utána szólt az egyik tanítvány.

- Mester! Téged se hallgassunk ezután?

- Akik a pogácsa valóságos természetét már föltárták, kiálltak minden próbát - válaszolt az apát.

– Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják, míg lekopik róluk a sok régi okosság. Akkor aztán ők is mehetnek tovább - válaszolt szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában,

közreadja Sári László 1999 (5. történet: "Nézzétek meg jól a pogácsát")

img_4866.jpg

2011.03.09.

 

Csak száj vagyunk. Ki zeng a messze szívvel,rilke.jpg
mely ott dereng minden dolgok közén?
Nagy lüktetése bennünk hull szerény
ütésekre. Fájdalma túl nagy ívvel
hajol felénk, az ujjongása szintúgy.

Ezért, hogy mindig újra eltaszítjuk,
s csak száj vagyunk. De a nagy dobbanás
titkon betör, s ott van egyszerre nálunk,
és felkiáltunk -
és lét vagyunk és arc és változás.

CSAK SZÁJ VAGYUNK (Tandori Dezső fordítása)

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

A PÁRDUC (Szabó Lőrinc fordítása)

Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörüség,
Annyi temérdek pilla alatt
Senkisem alszik.

A KÖLTŐ SÍRFELIRATA (Nemes Nagy Ágnes fordítása)


Reiner Maria Rilke - A párduc (válogatott versek)

2011.03.02.

 buddha-foggy.jpg

2011.02.23. Kép

Igaz! Biztos! A teljes igazság!
A lenti a fentinek a hasonmása,
és a fenti a lentinek a hasonmása,
hogy az Egyetlennek a csodái teljesüljenek.
Ahogyan minden az Egyetlenből lett egy közvetítő révén,
úgy minden ebből az Egyből született átvitel által.
Atyja a Nap; Anyja a Hold,
a levegő hordta ölében, a Föld táplálta.
A világ minden talizmánjának atyja mindenütt jelenvaló.
Ereje a Földben alkalmazva érintetlen marad.
Szeretettel, éleslátással és bölcsen válaszd el a földet a tűztől, a finomat a keménytől, töménytől és merevtől.
A földről felszáll a mennybe, majd visszaereszkedik a földre, miközben felveszi a fentinek és a lentinek az erejét is.
Így lesz tiéd a világ minden dicsősége, s ezért minden sötétség menekül előled.
Ez minden erők hatalmas ereje, mert minden szelídet legyőz, és minden keményet áthat.
Így teremtetett a világ, belőle pedig ugyanígy csodás alkotások keletkeznek.
Azért neveznek engem a háromszor nagy Hermésznek, mert birtokolom az egész világ bölcsességtanainak mindhárom nézetét.
Amit az arany elkészítéséről mondtam, az hiánytalan.

Hermész Triszmegisztosz - Tabula Smaragdina

KépKép

2011.02.16.

Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

Herman Hesse: Kínai parabola (in:Assisi Szent Ferenc gyermekkorából (legendák))

 Kép

2011.02.09.

A szemet szemért az egész világot vakká teheti.Kép
Mahatma Gandhi

Vak vezet világtalant.
Közmodás

Felkele azonban Saulus a földről; de mikor
felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva
vezeték be őt Damaskusba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az
úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a
Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert,
mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban,
hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és
kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Ananiás:
Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok
bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:
És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat
megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem
választott edényem, hogy hordozza az én nevemet
a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az
én nevemért szenvedni.

Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és
kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia,
az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked
az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy
pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt
visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;
Apostolok Cselekedetei 9. rész 8-18.

Mert benned van a világ világossága - az egyetlen világosság, amely az Ösvényre hullhat.
Ha nem tudod észrevenni önmagadban, hasztalan keresed másutt. Feletted van, mert ha eléred, elveszítetted saját magadat. Elérhetetlen, mert örökké távolodik. Belépsz majd a világosságba, de a lángot soha nem éred el.
Világosság az Ösvényen (Mabel Collins által lejegyezve) 12.

 

2011.02.02.

MAHARAJ: Nem fontos-e tudnod, hogy vajon puszta test vagy-e, vagy valami más? Vagy, esetleg, egyáltalán semmi? Nem látod, hogy minden problémád a tested problémája - ennivaló, ruházat, lakás, család, barátok, hírnév, dicsőség, biztonság, túlélés - amelyek mindegyike abban a pillanatban elveszíti a jelentőségét, amint felismered, hogy nem puszta test vagy?
KÉRDEZŐ: Mi hasznom származik a tudásból, hogy nem a test vagyok?
MAHARAJ: De még azt mondani, hogy nem a test vagy, sem teljesen igaz. Bizonyos értelemben minden test, szív és elme te vagy, és még ennél is sokkal több. Merülj mélyen az 'én vagyok' érzésébe, és megtalálod. Hogyan találsz meg egy elkevert, vagy elfelejtett dolgot? Addig töröd rajta a fejed, amíg eszedbe nem jut. A létezés, az 'én vagyok' érzése jelenik meg elsőként. Kérdezd meg önmagad, honnan jön, vagy csak szemléld csendesen. Amikor az elme moccanatlanul az 'én vagyok’-ban tartózkodik, akkor egy olyan állapotba kerülsz, amely nem foglalható szavakba, csupán átélhető. Mindössze annyit kell tenned, hogy folyamatosan, újra és újra próbálkozz. Hiszen az 'én vagyok' érzése mindig veled van, csak mindenféle dolgot hozzákapcsoltál -- testet, érzéseket, gondolatokat, fogalmakat, javaidat, stb. Minden ilyen önazonosulás félrevezető. Miattuk tekinted magad annak, ami nem vagy.
KÉRDEZŐ: Akkor mi vagyok?
MAHARAJ: Elég azt tudnod, hogy mi nem vagy. Nem kell tudnod, hogy mi vagy. Mert amíg a tudás a már ismert dolgok, észleletek, fogalmak kifejezéseivel történő leírást jelent, addig önismeret nem lehetséges, mert ami vagy, azt nem tudod leírni másként, csak totális tagadásként. Mindössze annyit mondhatsz: 'én nem vagyok ez, én nem vagyok az'. Nem tudod értelemmel bíró módon azt mondani, hogy 'ez az, ami vagyok'. Ennek semmi értelme. Amire úgy tudsz rámutatni, mint 'ez', vagy 'az', nem lehetsz te. Valójában te nem lehetsz 'valami' más. Nem olyasvalami vagy, ami észlelhető vagy elképzelhető. Te nélküled nem lehetséges viszont sem észlelet, sem képzelet. Te észleled a szív érzését, az elme gondolkodását, a test működését; maga az észlelés aktusa mutatja, hogy te nem az vagy, amit észlelsz. Lehet-e észlelet, tapasztalat te nélküled? Egy tapasztalásnak 'tartoznia kell valakihez’. Kell, hogy legyen valaki, és azt sajátjaként jelentse ki. Tapasztaló nélkül a tapasztalat nem valóságos. A tapasztaló az, aki valóságot ad a tapasztalatnak. Egy olyan tapasztalat, amellyel nem rendelkezhetsz, milyen értékkel bír számodra?
KÉRDEZŐ: A tapasztaló létezésének az érzése, az 'én vagyok' érzése, nem szintén tapasztalat-e?
MAHARAJ: Nyilvánvaló, hogy minden tapasztalt dolog egy tapasztalat. És minden tapasztalatban jelen van annak tapasztalója. Az emlékezet hozza létre a folytonosság illúzióját. Voltaképpen mindegyik tapasztalatnak saját tapasztalója van, és az önazonosság érzés az összes tapasztaló-tapasztalat kapcsolat gyökerének közös tényezője miatt van. Azonosság és folytonosság nem ugyanaz. Mint ahogy minden virág saját színében pompázik, de mindegyik szín előidézője ugyanazon fény, úgy jelenik meg a sok tapasztalat az osztatlan és oszthatatlan tudatosságban, mindegyik külön emlékezetben, lényegükben azonosként. Ez a lényeg a gyökere, alapja, időtlen és korlátlan 'lehetősége' minden tapasztalatnak.
KÉRDEZŐ: Hogyan érem el?
MAHARAJ: Nem kell elérned, mert az vagy. Az fog hozzád eljutni, ha lehetőséget adsz neki. Engedd el a valótlan iránti ragaszkodásodat, és a valóság gyorsan és akadálymentesen saját helyébe lép. Hagyd abba a képzelődést, hogy ez, vagy az vagy, hogy ezt, vagy azt csinálod, és meg fog születni benned a felismerés, hogy te vagy mindennek a forrása és szíve. Ennek velejárója egy olyan hatalmas szeretetet, amely nem választás vagy részrehajlás, sem nem ragaszkodás, hanem egy mindent kedvessé, szeretetreméltóvá változtató erő.

Nisargadatta Maharaj: Én Az vagyok (Az I/1. Az "én vagyok" érzése)

Kép

2011.01.26.

 

Mert amiről azt hiszed, más, mint Alláh, nem más, mint Alláh, csak nem tudod.
Látod, és nem tudod, hogy látod. Amint e titkok feltárulnak szemed előtt, már nem vagy más, mint Alláh (nem a Vele "együttlétezés" illúziójában vagy), és tudod, a magad célja te vagy (Önvalód), nem kell megsemmisülnöd (lényegi Valóságodban), sohasem szűntél meg és nem szűnsz meg soha (e tiszta Valóságban)... És látod, minőséged (lényege szerint) az ő minősége, belső Természeted (Lényeged) az ő Lényege, de nem leszel ő és ő nem lesz te (mert csak "egyetlen Esszencia" létezik), nem csökken, sem nem növekszik (átalakulva).

A véges a Végtelen lehetősége, ezért a "más, mint ő" illúziószerű jelenségét öltheti magára. Az, ami véges, lényegében nem más, mint Végtelen; de az ember úgy "létezik" és viselkedik tudatlanságában, mintha valami "más" volna, elkülönült valóság, végérvényesen a maga esetlegességeihez láncolt létező. Szenvedésünk "másságunk" semmi-tapasztalata. "Magunk", "Önvalónk" és az egyetlen Való tagadásának átélése.

Egykor nem voltál más, mint ő, de nem ismerted "Önvalód"; nem tudtad, hogy ő vagy, nem pedig te. Midőn Alláhhoz térsz, és "Önvalód" közvetlen, teljes megismerésével megismered magad, nem a megismerés betűiből (megkülönböztető megismeréssel) felismered, hogy ő vagy, és hogy azelőtt nem tudtad, ő vagy-e vagy sem. Elérkezik a megismerés, és már tudod,

Alláhot Alláhhal ismered meg, és nem magaddal.

 

Kép

 

Muhji-d-dín (Ibn Al Arabi)

in: Leo Schya - Az egység szúfi tanítása

 

 

 

2011.01.19.

A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó.Kép
A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög, erővel cselekszik.
A szeretet cselekszik, eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög, erővel cselekszik.
A tisztelet cselekszik, s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.
Ezért:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet a hűség és bizalom hiánya, a zűrzavar kezdete.
A külső tudás az út virága, a belső tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.

Lao-Ce: Tao Te King – Az Út és Erény könyve (Az Erény 38.)

Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Jakab Apostol levele 2. rész (17-19)

2011.01.12.

Ne várd, hogy a föld meghasadjonKép
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

Reményik Sándor: Csendes csodák ( in: Reményik összes költeménye)

2011.01.05.

 

2010.12.31.

Kép

Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.

 

Korinthusbeliekhez I.4.20.

 

2010.12.22.Kép

Születhet Krisztus ezerszer Betlehemben,

Örökre elvesztél, he benned egyszer nem.

Angelus Silesius: A kerubi vándor (I.61.) ford.: zen.e

 

2010.12.16.

 

Zarathustra pedig nézé, nézé a népet és csodálkozék. Azután im-ígyen szóla:

Az ember kötél, a mely állat és emberfölötti ember közé feszíttetett, - kötél mélységes mélység fölött.

Veszedelmes általmenés, veszedelmes úton levés, veszedelmes visszapillantás, veszedelmes borzongás és meg-megállás.

Ami nagy az emberen, az az, hogy ő csak híd és nem cél: a mit szeretni lehet az emberen, az az, hogy ő általmenés és lemenés.

Szeretem azokat, a kik nem tudnak élni, hanemha mint lemenők, mert ők az általmenők.

Szeretem a nagy megvetőket, mert ők a nagy tisztelők és nyilai a túlsó partra vágyakozásnak.

Szeretem azokat, a kik nem keresik valahol a csillagok mögött a mozgató okot, hogy letűnjenek és feláldozzák magukat, hanem feláldozzák magukat a földnek, hogy a föld egykoron az emberfölötti emberé legyen.

Szeretem azt, aki avégre él, hogy megismerje a dolgokat és aki avégre akarja megismerni, hogy egykoron éljen az emberfölötti ember. Im-ígyen akarja tulajdon leszállását.

Szeretem azt, aki dolgozik és föltalál avégre, hogy az emberfölötti embernek építsen házat és számára készítsen elő földet, állatot és növényt: im-ígyen akarja tulajdon leszállását.

Szeretem azt, aki erényét szereti: mert erénye leszállásának akarata és nyila vágyakozásának.

Szeretem azt, aki szemernyi szellemet sem tart vissza magának, hanem egészen erénye szelleme akar lenni: így szellemként lépked által a hídon.

Szeretem azt, a ki erényét hajlamává és végzetévé teszi: imigyen akar erényéért élni-halni.

Szeretem azt, a ki nem akarja, hogy kelleténél több erénye legyen. Egy erény több mint két erény, mert inkább csomó, amelyen a végzet csüng.

Szeretem azt, a kinek lelke pazarolja magát, a kinek nem kell köszönet, a ki nem ád vissza: mert örökkön ajándékoz és nem akarja magát megóvni.

Szeretem azt, aki szégyenkezik, ha a kocka jó szerencséjére vetődik s a ki ilyenkor kérdezi: avagy hamis játékos vagyok-e? - mert tönkre akar menni.

Szeretem azt, aki aranyszavakat dob tetteinek elébe, s még mindig többet tart meg, mint amennyit ígért, mert leszállását akarja.

Szeretem azt, aki a jövendő embereit igazolja és a múltéit megváltja; mert a jelenéin akar tönkre menni.

Szeretem azt, aki istenét feddi, mivelhogy szereti istenét: mert istenének haragjától kell tönkre mennie.

Szeretem azt, akinek lelke sebében is mély s aki apró élményen is tönkremehet: így örömest megy át a hídon.

Szeretem azt, akinek lelke csordultig megtelt, úgy hogy magát felejti és mindenek benne vannak: így mindenek vesztére válnak.

Szeretem azt, a kinek szabad a szelleme és szabad a szíve: így feje csak szívének csatornája, szíve pedig vesztébe hajtja.

Szeretem mindazokat, a kik olyanok, mint a nehéz csöppek, egyenként esvén a sötét felhőből, a mely az ember fölött csüng: ők hirdetik, hogy a villám jő és hírmondókként mennek tönkre.

Ime, én a villám hírmondója vagyok és nehéz csöpp a felhőből; és ennek a villámnak neve: emberfölötti ember.

Friedrich Nietzsche – Im-ígyen szóla Zarathustra (Zarathustra előljáró-beszéde 4.)

2010.11.24.

„Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem, mert az embereket, a többit - érted, Iván? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít. Hanem megteltek sok másféle dologgal, hazugságokkal, amiket egymásnak összehazudtak, félelmekkel, amikkel egymást riasztgatták, és megteltek valami rosszasággal, ami a szemükre borult, mint egy hályog… és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat… – Így van ez, Iván. Na, már most, van valaki, aki egyedül marad az erdőn. Egy gyermek. Egy leány. Puszta-egyedül az Urszu torkában. És a többi látja ezt. És látja azt, hogy olyan dolgokat tud, amiket ők nem tudnak, mert ők nem voltak egyedül az Urszuban, hogy megtanulhassák. Hanem egyebeket tanultak, és azokon az egyebeken keresztül látják azt a másikat. Érted? Azon a hályogon keresztül, ami rosszaságból való, és ezért akármit néznek vele, rosszaságot látnak. Így volt ez ott az Urszuban is, Iván. Az emberek látták, hogy van valaki, egy leány, aki más, mint ők. Aki tud valamit, amit ők nem tudnak.”

 

"A világ tele van ilyen dolgokkal, amiket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki.”

 

"Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent - ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által."

 Wass Albert: A funtineli boszorkány

Kép

 

2010.11.17.

"Az ember utolsó és legfőbb elválása akkor következik be, amikor Isten kedvéért eltávozik istentől. Szent Pál eltávozott istentől Isten kedvéért, és mindenről lemondott, amit kaphatott istentől, miként mindarról is, amit adhatott - minden istenképzettel egyetemben. Mindezektől való elválásában istentől vált el Isten kedvéért, és Isten a saját természete szerinti Istenként maradt meg benne - nem olyanként, amilyennek őt bárki képzeli, még csak nem is olyan valamiként, amit el kell érni, hanem inkább létezésként, hiszen Isten valójában ilyen. Ő és Isten egyezésben volt, tiszta egységet képezett. Ily módon válhat valaki azzá az igazi személyiséggé, akinek a számára nem létezhet szenvedés azon túl, ami az isteni lényeg szenvedése." (Blakney, Meister Eckhart, p. 204-5.)

Ebben a tökéletes szegénységben, mondja Eckhart, még mindig lehetnek gondolataink és tapasztalataink, de szabadok vagyunk tőlük:

 

"Nem úgy tekintek rájuk mint akár a múltban, akár a jövőben magammal vihető vagy elhagyható sajátjaimra... Független vagyok tőlük és kiürült ebben a mostani pillanatban, a jelenben..." (Blakney, Meister Eckhart, p. 207.)

KépAhogyan Eckhart mondja: „A kagylóhéjat szét kell pattintani, ha azt akarjuk, hogy ami benne van, napvilágra kerüljön, mert ha a belsejét akarjuk, szét kell törni a kagylót. És ennek következtében, ha fel akarjuk fedezni a természet meztelenségét, le kell rombolnunk szimbólumait, és minél messzebbre jutunk ebben, annál közelebb kerülünk a lényegéhez. Amikor elérkezünk ahhoz az Egyhez, amely minden dolgot önmagába gyűjt be, meg kell állnunk.”  (Blakney, Meister Eckhart, p. 148.)

Fontos ehelyütt emlékeztetni rá, hogy a keresztények számára a "keresztről való beszéd" egyáltalán nem elméleti valami, hanem erőteljes és egzisztenciális átélése a Krisztussal Halálában való egyesülésnek, mégpedig abból a célból, hogy osztozzanak vele a feltámadásban. A keresztről való beszéd teljes "meghallása" és "befogadása" sokkal többet jelent annak a hittételi állításnak az elfogadásánál, hogy Krisztus a bűneinkért halt meg. A "Krisztussal együtt való megfeszíttetést" jelenti, úgyhogy nem önmagunk vagyunk többé legmélyebb cselekedeteink alapelve, ezek most a bennünk élő Krisztusból erednek. "Élek pedig többé nem én, hanem Képél bennem a Krisztus" (Gal 2,19-20 l. még Róm 8,5-17). A keresztről való beszéd befogadása a teljes önkiürítésnek, a kenosisnak az elfogadását jelenti a "halálig engedelmes" Krisztus önmegüresítésével egyesülve (Fil 2,5-11). Az igazi kereszténység szempontjából lényeges, hogy a keresztnek és az önkiürítésnek ez az élménye a keresztény ember életének középpontjában legyen, hogy ily módon teljesen befogadhassa a Szentlelket, és megismerje (ismét megélés révén) Isten minden gazdagságát Krisztusban és őáltala (Jn 14,16-17, 26; 16,7-15).        

Thomas Merton - A zen és a falánk madarak (Esszék és párbeszéd D. T. Suzukival) Erős László Antal fordítása Terebess Kiadó, Budapest, 2000

2010.11.10.

Kép

Uram!

Nagyobb vagy mint az alkotásod!

A te házad a világmindenség!

És én magamhoz hasonlónak véltelek,

Gonosznak, kapzsinak és hiúnak,

Ki dicséretemre és áldozataimra vágyik,

Megbosszulja csekély vétségeim,

Kinek én kell hogy házat építsek,

Míg embertársimat hajléktalan hagyom.

 

Istenem!

Hadd dicsőítselek téged avval,

Hogy teremtésednek rám bízott parányi pontját szebbé teszem,

Elárasztom e földi létet fénnyel, melegséggel, jóakarattal és boldogsággal.

Szentgyörgyi Albert - Első imádság: Isten

2010.11.04.

Uram!Kép

Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.

Assisi Szent Ferenc: A Nap Fivérének imája

2010.10.27.

Kép

2010.10.20.Kép

 

Legyőztem az átkot,
Kivívtam a pálmát,
Az istenörömnek
Örök tüze jár át.

Legyőztem az ádáz,
Az írigy erőket,
Úr vagyok a sorson,
Nem rettegem őket.

Úr vagyok a lángon,
Úr vagyok a vészen,
Az égi hatalmat
Kiküzdve merészen.

Itt állok az élet
Napfényteli halmán,
Úr vagyok a lelkek
Roppant birodalmán.

És járok az élet
Nagy, légi mezőin,
Szabadok a lelkek,
Én hű követőim.

Fölszállok az égig,
Fölszállok a napba,
Megfürdik a lelkem
Bíborsugarakba.

Úr vagyok az időn,
Úr vagyok a téren,
Lelkemmel a mindent
Már játszva elérem.

Kivívtam az üdvöt,
Legyőztem az ármányt,
Az eszmegyönyörnek
Örök tüze jár át.

Ó, jertek utánam,
Ti fénykeresőek,
Már látom az égi,
A büszke tetőket!

Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.): Diadalének ( in: Komjáthy összes költeménye)

2010.10.13.

A katolikus és más egyházak történetesen indokoltan nevezik a relativizmust – a hitet, miszerint az ember viselkedésének irányításához nem létezik abszolút igazság – korunk egyik veszedelmének. Ám nem fogod megtalálni az abszolút igazságot, ha ott keresed, ahol azt képtelenség megtalálni: tantételekben, ideológiákban, szabályzatokban vagy történetekben.

 

Mi bennük a közös? Hogy valamennyi gondolatokból áll. A gondolat a legjobb esetben is csak rámutat az igazságra, de sohasem maga az igazság. Ezért mondják a buddhisták: „A Holdra mutató ujj nem a Hold.” Valamennyi vallás egyformán téves és egyformán igaz, attól függően, hogy miként használod. Állíthatod az ego szolgálatába, de az igazság szolgálatába is. Ha azt hiszed, hogy kizárólag a te vallásod az igazság, akkor azt az egód szolgálatába állítottad. Így használva a vallás ideológiává válik, és a felsőbbrendűség illuzórikus tudatát teremti meg, megosztja az embereket, és konfliktusokat szül köztük. Az igazság szolgálatába állítva a vallási tanítások olyan útjelző táblák vagy térképek, amiket fölébredt emberek hagytak neked hátra, hogy segítsenek lelkileg fölébredni, vagyis: kiszabadulni a formával való azonosulásból.

 

Csupán egyetlen abszolút igazság létezik, és minden más igazság abból sugárzik ki. Ha megleled azt az igazságot, tetteid ahhoz igazodnak. Az emberi cselekvés tükrözheti az igazságot, vagy tükrözhet illúziót. Szavakba lehet-e önteni az igazságot? Igen, de a szóhalmaz nem maga az igazság. Azok a szavak csak rámutatnak arra.

 

Az igazság elválaszthatatlan attól, aki vagy. Igen, te vagy az igazság. Ha máshol keresed, minden esetben csalódni fogsz. Maga a Lét, aki vagy, az az igazság. Jézus megpróbálta ezt megértetni, amikor így fogalmazott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ezek a Jézus által kiejtett szavak alkotják az igazságra mutató egyik legerőteljesebb és legközvetlenebb útjelzőt, ha jól értik őket. Ha azonban félreértelmezik, akkor hatalmas akadállyá válnak. Jézus a legmélyebb vagyokról, a minden férfi és nő – valójában minden létforma – esszenciális identitásáról beszél. Arról az életről, aki vagy. Néhány keresztény misztikus ezt nevezi a bennünk élő Krisztusnak; a buddhisták Buddha-természetnek mondják; a hinduk számára ez az Atman, a bennünk élő Isten. Amikor kapcsolatban állsz ezzel a benned lévő dimenzióval – és a kapcsolatban állás a természetes állapotod, nem pedig valami csodálatos teljesítmény –, akkor minden tetted és kapcsolatod azt a minden élettel való egységedet fogja visszatükrözni, amit mélyen belül érzel. Ez a szeretet. Törvények, parancsolatok, szabályok és előírások azoknak kellenek, aki el vannak vágva attól, akik ők: a bennük lévő igazságtól. Azok a törvények, parancsolatok, szabályok és előírások megakadályozzák az ego legdurvább kicsapongásait, ám sokszor még ezt sem érik el. „Szeress, és tégy, amit akarsz!” – mondta Szent Ágoston. E mondatnál – szavakkal – nem lehet sokkal közelebb jutni az igazsághoz.

Eckhart Tolle – Új Föld (Igazság: relatív, vagy abszolút?)

Kép

 

2010.10.06.

Mint a tengerek habjaiból a gyöngyöt, úgy emeli ki az Élő Szellem az embert az ő küzdelmeiből.

...

146. A Fényszülött, kit az Atya küldött, elülteti az emberek számára az Élet Fáját. Szeretteit magához hívva így beszél: „Eztán mindig válogassátok a magot, tisztogassátok, s ami belőlük kikel, azt gondozzátok! S ha majd beérik a termésük, a gyümölcsöt a hajóra vigyétek!”
147. Ahogyan itt elbeszéltem nektek, olyan módon kerül majd lelketek a Fényhajóra.

Máni himnuszai

Kép

 

2010.09.29.

Az Istent, s mindenét fogadhatná szíved,

csak nyitnád rá, miként egy rózsa, kelyhedet.

Angelus Silesius - A kerubi vándor (III. 87. - H. 58.)

Kép

2010.09.23.

Ha élni akarsz, mondj le életedről (Mondj le a fizikai személyiség életéről, ha a Szellemben akarsz élni).

Három csarnokon át vezet az út, óh törődött vándor fáradalmaid végéhez. Három csarnok visz, óh Mára győztese, a lét három állapotán (A tudat három állapota: dzságrat = az éber, szvapna = az álom, szusupti = a mély alvás állapota.) át a negyedikbe (turija állapota, amely túl van az álomtalan állapoton; mindegyik felett álló, magas szellemi tudatállapot) és onnan a hét világba., az örök béke világaiba.

Ha nevüket tudni akarod, figyelj és emlékezz.

Az első csarnok neve Tudatlanság - avidjá. Ez az a csarnok, amelyben napvilágot láttál, amelyben élsz és amelyben majd meghalsz.

A második csarnok neve a Tanulás Csarnoka. Lelked megtalálja e csarnokban az élet virágait, de kígyó tekergődzik minden virág alatt.

A harmadik csarnok neve Bölcsesség, amelyen túl akshara határtalan vizei terülnek el, a mindentudás elpusztíthatatlan forrása.
 
Ha biztonságban akarsz áthaladni az első csarnokon, elméd ne tekintse a benne égő gyönyörök tüzét az élet napjának.

Ha biztonságban akarsz áthaladni a második csarnokon, ne állj meg, hogy bódító virágainak illatát beleheld. Ha szabadulni akarsz karmikus láncaidtól, ne keresd guru-dat Mája birodalmában.
 
A bölcsek nem időznek az érzékek gyönyörkertjében.

A bölcsek nem hallgatnak az illúzió csábító hangjaira.

Azt keresd, akinek segítségével a Bölcsesség Csarnokában újra megszülethetsz, a túlsó csarnokban, ahol az árnyékok ismeretlenek, ahol az igazság fénye elmúlhatatlan dicsőségben ragyog.

A Csend hangja - Az Arany Szabályok könyvéből (1. rész)

Kép

2010.09.15.

Szonsza egy pohár vizet adott a tanítványnak, s így szólt:
- Igyál.
A tanítvány belekortyolt.
- Hogy ízlik?
- Mint a víz.
- Elérted a megvilágosodás nyolcvannégyezer fokát. (Nevetés.)
- Ez több, mint amire számítottam. (Nevetés.) Köszönöm.

Szung Szán zen mester: Hamut a Buddhára

 

2010.09.08.

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

 Weöres Sándor: Ars poetica

 

2010.09.01.

Nem egy dolgot aratsz egy időpontban, hanem minden dolgot minden időben. Ti vagytok a magvetők, az aratás, az aratók, a szántóföld és a szérű. Ha az aratásotok szegényes, nézzétek meg a magokat, amelyeket másokban vetettetek el, és nézzétek meg, milyen magot engedtetek vetni azoknak magatokban.

Mikhail Naimy - Mirdad könyve (RosekruisPers)

 Kép

2010.08.26.


Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már megszámlálhatatlan évezredek óta teherben van és várandós: önmagával.

Hamvas Béla

 Kép

2010.08.20.

  

Kép

 

2010.08.12.

Istennek a mi imádságunk nem kell. Nekünk kell.
Nekem borzalmas volna az az Isten, és az a Jézus, az a Mária, aki imádást követelne az embertől. Ők ezt már csak azért se fogadhatják el tőlünk, mert mink nem tudjuk, hogy ők kicsodák. A mi Istenünk, Jézusunk, Máriánk, akihez imádkozunk, nem az igazi Isten, nem az igazi Jézus, nem az igazi Mária, hanem a fantáziának alkotásai: bennünk való képzetek.

Hát ne imádkozzunk?
Sőt! Csak ne úgy, mint szokás. Aki Istenről gondolkodik, imádkozik. Aki alkotásait csodálja, imádkozik. Aki bizalommal néz az égre, imádkozik.
És legjobban imádkozunk akkor, mikor Istenre való gondolással segítünk embertársainkon.

…..

A természeti életet vizsgáló tudomány nem keres Istent, csak a természet titkait. S mégis ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá. A tudomány bányászai ezek: sötétben indultak, apró lámpásokkal, s íme lassankint a világosság bányájában találják magukat. Minden csákányütésre új fény ragyog elő.

…..

Az ember külön-egynek érzi magát, pedig minden ember a mindenségben benne van. A minden az egy. Ő csak rész abban. S ha külön egynek érzi is magát, s magáénak az életét, az élete olyan a mindenben, mint a sejt élete az emberi testben: különvaló élet a sejt, s mégis akaratlanul is, magatudatlanul is a test mindenségeinek a része és szolgája.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek (Életutaink/Isten)

Lelke szerint az ember égő, örök természet, szikra a középből, amelyből a tűz ered. Ha ez az alap az isteni fényt nem érheti el, akkor sötétség lesz, a magnetikus, szívó, sóvárgó erő sötétsége; de ha eléri a tűzből a fényt, s e magnetikus sóvárgás Isten szeretetének kiáradt egységéből táplálkozik, akkor a tűzből az igaz, jó Szellem fakad, ahogy a fény ragyog ki a gyertyából.

 

A lélek a hét tulajdonságot a belső, szellemi világban a természetnek megfelelően birtokolja, de a szellem tulajdonságok nélkül való, mert a természeten kívül, Isten egységében van, ám a lelki, tüzes természet által a lélekben megnyilatkozik; mert ő a szellem-Isten igazi képmása és ideája, Istenben működik és lakik, ha a lélek sóvárgását Istenre irányítja és Isten akaratának adja magát; de ha ezt nem teszi, akkor ez az idea vagy szellem néma és hatástalan, és mint egy kép a tükörben, elhalványodik és léttelen marad, ahogy Ádám bukásakor történt; de ha a lélek Istennek adja magát és magnetikus éhségével Isten szeretetébe lép, akkor a lélek Isten lényegi bölcsességeként isteni létet nemz önmagában, akkor ideája vagy szelleme lényegi és elnyert isteni élet a fény-erőben: akkor Isten valódi temploma, amelyben Isten egysége hatékony és nyilvánvaló.

Jakob Böhme: Szent sóvárgás (64./66.)

 Kép

2010.08.05.

A szerzetes éber mikor jön és megy, éber mikor ide, vagy oda néz, éber mikor hajol és mozog, éber mikor a szerzetesi köntöst és az alamizsnás szilkét hordja. Éber mikor eszik, iszik, rág, ízlel. Éber mikor székel, vagy vizel. Éber, mikor jár, áll, ül, alszik, beszél, vagy hallgat.

Buddha beszédei (Szatipatthána-szútta, A tudatosság útjáról szóló nagy tanítóbeszéd 9.)

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Új Testamentum Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész 4-8.

A közvetlenül az éberség magas fokához vezető tudatosság útja figyelmen kívül hagyja a formát, a kettősséget és az észlelést. Az ellentmondások és a tévedések a formákból adódóan jelennek meg, amely egyben az erőszak székhelye is. Az „erő” a forma nélküliség tartományában lakozik.

 

 

Dr. Richard D. Hawkins – A valódi Én hatalma (9. fejezet)

 

Kép

2010.06.28.

Nem tudod megismerni az elméddel. Nem tudod felismerni képzelet útján, ha azt mondom, itt van a központ [mellkasának jobb oldalára mutat]. Felismerésének az egyetlen közvetlen módszere, hogy abbahagyod a fantáziálást, és arra törekszel, hogy önmagad légy. Amikor felismered, automatikusan érzed, hogy a központ itt van.

 

Ez a központ, a Szív, amelyről a szent könyvekben úgy beszélnek, hrit-guha [a szív barlangja], arul [kegyelem], ullam [a Szív].

 

Sri Ramana Maharshi - Be as you are

(6. fejezet, Én-kutatás – félreértések)

Kép

 

2010.06.21.

 

 

Hogy felfedezzétek a meditáció művészetét, teljes mélységében meg kell ismernetek a gondolkodásnak nevezett, különleges folyamatot. Ha elfogadjátok egy „szaktekintély” véleményét, aki megmondja, hogyan meditáljatok, csak egyszerű követők lesztek, egy rendszer vagy elképzelés szolgálói. Ez az elfogadás azon a reményen alapul, hogy így majd valamiféle eredményt fogtok elérni – ez pedig nem meditáció.

Krishnamurti – Gondolkozz ezeken (7. Becsvágy 75. old.)

A bepillantás az, amikor felismered. De a megszabadulás nem ilyen. Nem kell hozzá semmilyen felismerés, mert a megszabadulás annyit jelent, hogy ráébredsz: soha nem létezett más, mint ami van. De ez nem egy felismerés. Ezt nem lehet elmagyarázni. Ez megszabadulás a felismerés minden képzetétől, mindentől. Nem lehet leírni. A „leírhatatlan” szót szintén rengetegen félreértik, mert megtapasztalsz egy leírhatatlan állapotot, amelyet nem tudsz szavakba önteni. Teljesen eltér a megszokottól, leírhatatlan. Ugyanezt érezheted néhány bepillantás esetében is. A megszabadulás is leírhatatlan, mert nincs semmi, amit le kellene írni. Egyáltalán semmi. Nem valami misztikus dolog, amely leírhatatlan, hanem nincs semmi leírni való. De ezt az elmével nem tudod befogadni, mert csak új képzetet gyárt belőle.

Ganga – Ki vagy valójában? (2. Megszabadulás 21. old.)

„Vess el minden képzelődést, és állj biztosan önnön valódban!”

Kabír – Misztikus dalai (XX. 38. old.)

 

Kép

2010.06.15.

- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes.
- Ki vagy TE? - kérdezte a Mester.

Zenbuddhista koan

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Új Szövetség, Máté Evangéliuma 5,48


Kép

2010.06.07.

„Azzal válsz eggyé, aminek gondolod magad. Ha úgy képzeled, hogy a test és az elme vagy, akkor testként és elmeként fogod tapasztalni magad. Azokkal fogsz azonosulni, és ez az önazonosulás vég nélküli bajokat és szenvedést eredményez. Maradj csendes! Abban a csendben automatikusan a békességgel azonosítod magad, a Legfőbb Erő csendjével és szabadságával, ami gondját viseli mindennek. Amikor ez megtörténik, akkor a munkádnak vége, mert attól a pillanattól kezdve a Legfőbb Erő irányítja az életedet."

SRÍ H. V. L. PÚNDZSA (Papaji)

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2010.05.30.

"Gondolhatsz bármit, amit csak akarsz, de a gondolataiddal neked kell együtt élned"

INDIÁN MONDÁS

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.